MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-II/4

A társadalmi és politikai viszonyok változásának fő vonásai Budapesten A XII. kongresszus óta a főváros társadalmi és politikai viszonyai kiegyensúlyozottan fejlődtek, a párt szövetségi politikájának keretében a lakosság különböző rétegei szorosan együttműködve vesznek részt a szocialista építőmunkában. Budapest lakosainak száma 1982 végéig mérsékelten emelkedett. 1983-ban a természetes fogyást a bevándorlási nyereség még éppen pótolta. 1984től megkezdődött a népesség lassú csökkenése. A fővárosi lakosságon belül az idősek aránya nőtt, a fiataloké csökkent. A lakosok mintegy fele aktív kereső, közel egynegyede pedig nyugdíjas. A foglalkoztatottak döntő többsége a szocialista szektorban dolgozik, létszámuk az ország szocialista szektorában foglalkoztatottaknak negyede, valamivel több mint egy millió. A kiegészítő, kisegítő gazdaságokban több mint 174 ezer fő tevékenykedik. Ebből az újonnan létrejött szervezetekben 138,7 ezer fő dolgozik. A magánkisiparosok és magánkereskedők száma az 1980. évi 20,7 ezerről 35,3 ezer főre emelkedett. Változott a foglalkoztatottak ágazati összetétele: csökkent az iparban és az építőiparban dolgozók száma és aránya, s a távozók mozgási iránya a tercier ágazatok és — csökkenő mértékben — a mezőgazdaság felé mutat. Csökkent a vidékről bejáró dolgozók száma is. Budapest népességének szerkezete — a főváros szerepének megfelelően — lényegesen eltér az ország egészére jellemzőtől. A munkásosztályhoz tartozók aránya valamivel kisebb, mint országosan, a szellemi dolgozók aránya viszont jóval nagyobb, a kisárutermelőké pedig kisebb az országos átlagnál. A lakosság iskolázottsága Budapesten lényegesen magasabb, mint vidéken. A fővárosban öt év alatt a fizikai foglalkozásúak száma 13 százalékkal csökkent (619 ezerre). A létszámcsökkenés a szakmunkások körében kisebb, a segédmunkásoknál pedig nagyobb az átlagosnál. Ma az ország munkásságának 18 százaléka dolgozik a fővárosban. Ebből szakmunkás 63,4 százalék, betanított munkás 25,8 százalék, segédmunkás 10,8 százalék. A munkásság utánpótlása ma főleg a segéd- és betanított munkások gyermekeiből származik. Az értelmiségi és az alkalmazott szülők gyermekei igen kis számban válnak munkássá. Az elmúlt öt esztendő a budapesti munkásság politikai érettségét bizonyította. Nagy többsége a párt politikája végrehajtásának szilárd bázisa. Munkájával, magatartásával, a párt politikája melletti kiállásával meghatározó szerepet tölt be gazdasági eredményeinkben, a közvélemény alakításában. Elismeri, magáénak érzi a szocialista vívmányokat, ugyanakkor félti is elért eredményeinket. Társadalmi, politikai törekvéseink nagy részét a munkások többsége érti, elfogadja, s dolgozik érte. Az utóbbi években a munkások kritikai észrevételei szaporodtak, illetve egyes kérdésekben a legjobbak is elbizonytalanodtak. Vannak, akik kételkednek a munkásosztály vezető szerepének érvényesülésében, s a negatív jelenségek hatására egyre többen tartanak a párt politikája végrehajtásának torzulásától. Esetenként tapasztalni demagógiát, önzést, a társadalom, a közösség ügyei iránt passzivitást, közömbösséget, a magánéletbe való visszavonulást. 4-