MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/268

Grósz Károly 3/2. arra alkalmas fiatalnak oda kell adni a marsaibotot, de előtte^ és nem szeretném ha félreértenék, régi meggyőződésem, tettek­kel kell bizonyitani. Ha a bizonyitvány megszületett, akkor a vezetés dolga szabad pályát teremteni azok számára, akik jól vizsgáztak a bizonyitás során. Van azonban egy olyan formája, amihez nem kell a vizsga lelté­tele. Ez pedig a véleménykifejtés, a véleményformálás. Poli­tizálni megtanulni csak közösségben lehet. Ezt nem hozza sen­ki magával otthonról, az anyatejjel, ezt a munka közben szer­zi meg az ehhez való tapasztalatokat. Az pedig csak vitákban, véleményalkotásban születik. De az nem jó, ha a véleményalkotás csak arra szűkül le, hogy mi rossz. Ettől több kell. Mit tegyünk? Én tehát azon az állásponton vagyok, hogy konstruktivabbnak kell lenni a fiatalság közéleti tevékenységének, és akkor azt hiszem ez a probléma feloldódik. Na most had mondjam meg, bármennyire is nem szeretnék senkit megbántani, hogy nekem nem rokonszenves az a gondolkodás, hogy iskolába járó fiatalok ma már azon töp­rengenek, hogy mi a perspektívájuk. Kérem, én szerintem egy középiskolás 3.-ik osztályos fiatalembernek az a perspektívá­ja, hogy bejut a 4-ik osztályba, és jól vizsgázik, nem átcsú­szik, hanem bejut a negyedikbe. A leérettségizett fiatalnak meg az a perspektívája, hogy ha dolgozni akar, akkor tanulja meg a szakmát, ha meg tovább akar tanulni, akkor pedig ott jusson el az ismeretek csúcsára. Ne haragudjanak, hogy most személyeskedek, de az én kisebbik fiamat, aki rádiómüszerész, az istennek nem tudtam rávenni, hogy tanuljon. Azt mondta, hogy neki ez épp elég amit megtanult, hagyjam őt békét. És boldog ember, mert egy dolgot megtanult: a szakmáját. Azt megtanulta. Mert megértem én ezt a panaszt, ha valaki 4o éves, jó szakem­ber, és nem fér be a csapatba. Mert az egy tábornoki helyre ott vannak öten, és akkor keresi másutt az érvényesülési le­hetőséget. Hát ennek persze joga van, mert már nincs ideje, legfeljebb 3o éve van vissza. De hát aki még tizenéves, hát az még ne azon töprengjen, hogy mi lesz vele 2o év múlva, egyenlő­IC&

Next

/
Thumbnails
Contents