MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/209

Lázár György 4/1. Az imént szóltam arról, hogyan teljesítettük ezt a célt, Effelé a cél felé haladtunk, amit magunk elé tűztünk? Igen, effelé a cél felé haladtunk. Nem kis léptékkel. Előrejutottunk az egyensúly helyreállítása felé. Ami a kényszerpályát illeti, lehet, tiiogy van akit meglep, de kényszerpályán vagyunk. Át kell vezetni a gazdaságot az intenziv fejlődés pályájára, ez a mi kényszerpályánk. A fejlődés a mi kényszerpályánk, a fejlődés kényszere. A fejlettségnek arra a fokára jutottunk, és ez eredmény, hogy egyszerűen nincs más választásunk, mint új minőséget elérni, megfelelni a kor követelményeinek, megújulni, ugy, ahogy erről Kazimir elvtárs szólt. Nos a Központi.-Bizottság éppen ilyen programot készül a kongresszus elé terjeszteni. Vagyis azt, hogy az egyensúly megjavitását, ami továbbra is az elsőszámú feladat, nem az életszínvonal rovására, nem a beruházások további visszaszorításával, nem a műszaki haladás terhére, hanem a fejlődés meggyorsításával, a jövedelemnövelő képesség, a jövedelem termelő képesség megjavításával érjük el. Itt megint entedjenek meg egy kis kitérőt, egy kis zárójelet. Miért van az egyensúly helyreállításának ilyen nagy hangsúlya? Miért teszünk mi erre ilyen nagy hangsúlyt? Hát először is azért elvtársak, mert az amit elértünk, nagy dolog, de még nem az, amit a biztonságos előrehaladáshoz el kell érni. Amit elértünk nagy dolog, de ez az egyensúly, tudnunk kell, még nem elég szilárd. Labilis. Van aki ugy fogalmaz, törékeny.