MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/195

145" Dr.Rózsa Imre/4 valamint a szociális gondozónővér-hálózatot, az ún. házi beteggondozást. Igen sok idős ember csak azért kerül kórházba, mert otthoni ellátásukat a család nem tudja megoldani, vagy nem akarja vállalni, 4K&& egyedül él, mint tegnap Grósz elvtárs szóbeli kiegészítésében említette azt a 9-10 ezer egyedül élő embert Budapesten. Társadalmunk egyik neurotizáló tényezője az egészségügyi ellátással kapcsolatos ún. etikai kérdés. Az egészségügyről heteken, sőt hónapokon keresztül folyó társadalmi vita lezajlott. Hullámai azonban tovább gyűrűznek az egészségügyön belül és azon túl, éppen azért, mert ajlegjobb szándék ellenére sem sikerült egyértelműen lezárni, mivel a vita eredményeként megoldási javaslat nem született. Bonyolítja a helyzetet, hogy az etikai normákat csupán az anyagi kérdésekre szűkítik le, holott itt az egész egészségügyi tevékenység erkölcsi oldaláról van szó. Orvosok viszonya a betegekhez, orvostársaikhoz, többi egészségügyi dolgozókhoz és még nagyon sok más kérdés. Meggyőződésünk, hogy az eredményes gyógyító tevékenység alapvető feltétele, hogy az egészségügyi dolgozók egymás közötti, illetve a betegekhez való viszonya megfeleljen erkölcsi elveinknek és intézményeinkben etikus légkör uralkodjék. A beszámolási időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy e témakör a párttagság körében változó intenzitással, napirenden van. Elmondták, hogy az egészségügyi dolgozókat bántja az etikai kérdések leszűkítése a hálapénzre, s a negatív előjelű általánosításokra. Egy-egy intézményen belül jelentkező torzulások felszínre hoznak feszültségeket orvosok és orvosok, ill. egészségügyi dolgozók között is. Ugyanis a hálapénzből a dolgozók jelentős része eleve nem részesül,mivel közvetlenül nem is találkozik a beteggel. Figyelemre méltó adat, hogy az elmúlt öt évben az intézeti etikai tanácsokhoz e témakörben elenyésző számú bejelentés érkezett.