MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-I/19

ift Grósz Károly 3/2. forintnál kezdődik és a kölcsöntörlesztés összege legkevesebb 1§00 - 1600 Ft. Ilyen feltételek mellett- ahogy mi számoltuk Budapesten kb. 100 ezer ember számára nincs lehetőség az önálló lakás megszerzésére. Ez már politikai hangulatot befolyásoló erő, tényező. Helyesoljük azt a törekvést, ami a Központi Bizottság kongreszszusi irányelveiben megjelent, hogy a lakáshoz jutás fő formája továbbra is a személyi tulajdonú lakások épitése, illetve vásárlása legyen. Ugyanakkor megitélésünk szerint, jelentősen növelni kell az arra rászorultaknál a támogatások mértékét. Másrészt, határozott intézkedésekkel meg kell állitani az évi lo %-ot meghaladó lakásárnövekedést . Kérem elvtársak, had mondjam el Önöknek, hogy 1981-ben Budapesten 1 m

2 alapterület bruttó költsége átlagban 13.300 Ft volt. 1984ben 17.400 Ft. Ez tudom, rendkivül összetett dolog. Én nem rokonszenvezem azokkal a véleményekkel, ami sok helyen megfogalmazódott, hogy ezért a tendenciáért csak az épitőipart teszik felelőssé, bár szeretném világosan megmodnani, az épitőiparnál is rendkivül^ nagy tartalékok vannak, amelyeket itt a fővárosban nem tudtunk mozgósitani annak érdekében, hogy ez a! tendencia - ha ne is megálljon -, de legalább lelassuljon. És lakáskérdéssel kapcsolatban még egy dolgot szeretnénk ajánlani. Budapesten meg kell teremteni, központi segitséggel a kivánatos épitőipari kapacitsát. Szeretném Önöknek megmondani, hogy nem pénzzel van problémánk igazán. Külön gondot okoz, hogy el tudjuk költeni azt a pénzt, amit az államit költségvetés biztositani tud a fővárosban lakásépítésre. Nincs épitőipari kapacitásunk. Ezért különösen furcsának érzem, hogy sok pártértekezleten szenvedélyesen szóvátették, hogy mit keresnek a fővárosban különböző vidéki termelőszövetkezetek épitőipari brigádjai, vállalkozásai.