MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/381
Tóth Sándor/2. Jelen helyzetünk megítélésében a nézetek és vélemények lendkivül sokrétűek és széles skálájuak. Felerősödtek a viták a továbbhaladásunk útjait és módjait illetően. Ehhez párosul igen gyakran a tények ismeretének hiánya. A gazdasági kérdések problémáiból, a megszokásokat, az életnivót ért folytonos változások. Körzetünkben az átlagéletkorrel együtt nő a legkülönbözőbb szinten ellátott időskorúak, nyugdijasok aránya. Ez a helyzet párosul az életszínvonal folyamatos, megállíthatatlannak tűnő csökkenésével, amely a nyugdijasoknál a még belátható perspektíva beszűkülését és a társadalom iránti bizalom fogyatkozását eredményezi. Párttagságunk körében olyan vélemény fogalmazódott meg, hogy az elmúlt években a XII. kongresszus határozatának a nyugdijak reálértékének megőrzésére vonatkozó része nem valósult meg. Az eltelt közel 10 éves időszakban gazdaságpolitikánk következtében közel 100 % körül emelte, vagy kényszerült emelni a fogyasztói árak színvonalát. Ugyanezen idő alatt a nyugdijak 20-22 %-kal emelkedtek. Ezen százalékok összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy e rétegnek a lemaradása az átlag életszínvonal tói ma már igencsak a 80 % körül mozog. Az áremelkedések természetesen az egész lakosságot érintik, de tény, hogy legerőteljesebben annak a nemzedéknek a zömét sújtják, amelyek az Irányelvek szerint "... a néphatalom kivívásának, a szocializmus megalapozásának és építésének aktív, eleven és cselekvő részese volt, ki-ki a maga szintjén, akarásával, tehetségével és társadalmi tevékenységével." A kormány minden eddigi segitő szándékú intézkedései ellenére, a nyugdijak értékmegőrző, átfogó rendezésének hiánya, ma már országos üggyé nőtt és igen jelentős társadalmi feszültségeket eredményez. Sajnos jelenleg nincs olyan felelős szervezet, amely a nyugdíjfolyósításon, illetve a tanácsi gondozáson tul komplex módon foglalkozna az aktív munkából kiváló állampolgárok problémáival. ISA