MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/373
Tasnádiné Vargha Mária/3. Pályánk teljes embert kivan. Nem tudjuk és nem is akarjuk munkidonk leteltével félretenni gyermekeinkkel, nevelésünkkel, oktatásunkkal kapcsolatos gondjainkat. A tantervi reform önmagában is magas követelményeket állit elénk, tanárok elé. Ugyanakkor természetesnek, szükségesnek érezzük a közéleti tevékenységet is. Gyakran vagyunk fáradtak a sok helyettesítés, a magas tanulói létszám és a munkákkal járó járulékos feladatok miatt. Ez tény és nem egyszerű "pedagógus-panasz". Természetesen ezért kárpótlást adnak tanítványaink, hiszen munkánk eredményét naponta tapasztalhatjuk, érzelmeinket sokszorosan viszonozzák, s ha valóban foglalkozunk velük, nem ére zük sokat emlegetett közönyünket. Egy kicsit több megértésre, türelemre, elismerésre lenne szükségünk ahhoz, hogy nyugdotan vállalhassuk:pedagógiánk is változik, alakul, s eközben természetesen időnként hibázunk is. Napi feladatunk mérlegelni, korrigálni. Ezt meg is tesszük, de ugya< : 'Hr^osszantó, ha közben gyakran dörgölik az orrunk alá hibáinkat, amiket természetesen mi is észreveszünk. Ifjúságunk nevelését bizzák ránk, bizniuk kellene tehát annyira bennünk, hogy magunk is meg tudjuk itélni eredményesek vagyunk-e vagy sem, s ha nem, mit kell tennünk. Ha több türelmet, megértést, segitőszándékot tapasztalnánk, sokkal nagyobb hatékonysággal tudnánk mi magunk, gyakorló pedagógusok e pálya presztízsének visszaállításán munkálkodni, hiszen ez elsősorban a mi feladatunk. Fiataljainkkal szemben is megértőbbnek kellene lennünk. Emlékezzünk vissza, nekünk milyen gondjaink voltak- az ő korukb 373
