MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/355

dr.Szőllősy/2. A szocialista társadalom jelenlegi fejlődési fokán az orvos-beteg viszonylatán egyik legnehezebb problémája az ellenszolgáltatás kérdése. Számtalan összetevője van, a gyakorlat és az elvi állásfoglalás gyakran nincs összhangban, igy az adott szituáció értelmezése nem egységes. Szocialista fejlődésünk állampolgári joggá tette az ingyenes egészségügyi ellátást, amely kizárólag képes az orvosbeteg között a közvetlen kapcsolatot megteremteni. - Ez is azon hasznos intézkedéseink egyike, amelyet a szocializmus épitése során előbb alkottunk meg, mielőtt a feltételrendszert megteremtettük volna. Ennek keretein belül kell megtalálni a jelenlegi visszás helyzet orvoslását. Az orvosi munka reális értéke nem állapitható meg, könynyen belátjuk, hogy az eredményesség, mint a teljesitmény meghatározója nem lehet kritérium /ha az lenne a kritérium senki sem vállalná a halállal fenyegető súlyos betegségek gyógykezelését/. Hazánkban, a szocialista fejlődésnek megfelelően a közösség, az-,állam átvette a beteg és az orvos viszonyában tükröződő anyagi érdekeltség kérdését. Azonban még nem alakultak ki azok a differenciált formák, amelyek a dijazásban is kifejezésre jutó finom árnyalatokat biztosithatnák az orvos-beteg viszonyban. A dijazásnak fedeznie kellene azoknak a feltételeknek kialakítását, amelyek szinvonalas munkát, az állandó továbbképzést, az orvos megélhetését és érdekeltségét biztositják. Az orvosnak ugyanúgy meg kell kapnia a munkájának ellenértékét, mint ahogy erre a társadalmi munka bármely területén dolgozó munkavállaló igényt tart. Az orvosi munka nem karitativ és fakultatív, hanem élethivatást és teljes személyi odafordulást igénylő tevékenység. Az orvostudomány már régen túllépett a szenvedővel együttérző humanista cseirr