MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/333

Szakos/3. Több területről hallani, hogy a vállalati gazdasági munka­közösségek jól segitik a termelőegységeket, a nagyobb termelési érték létrehozását. Olyan vélemények is elhangzanak, hogy vannak szabálytalanságok is, amelyeket fokozott ellenőrzéssel meg kell szüntetni. Egyre többen mondogatják, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek működése csak átmeneti megoldás lehet, munkaidőben kellene a jövőben megteremteni a megfelelő érdekeltséget, a jobb munkára való ösztönzést. A munkások véleménye az, hogy a vállalati gazdasági munka­közösségekre továbbra is szükség van, a kollektiva érdekeit jól szolgálja, a többletmunkát vállalóknak lehetőséget teremt saját céljaik eléréséhez. A XII.kongresszus célul tűzte ki az életszínvonal szinten­tartását, annak olyan megvalósulását, hogy mindenkinek többet kell vállalnia és tennie az eredmények érdekében. Tapasztalatom, hogy a munkások nagy többsége ezt megértette, mindenütt becsülettel helytálltak a feladatok végrehajtásában. A kerület üzemei, vállalatai előbb a 42 órás, majd a 40 órás munkahetet is bevezették. Ugy érezzük, hogy az életszínvonal szintentartása azok számára, akik nem tudtak többletmunkához, ezáltal többletjövedelemhez jutni, nem valósulhatott meg. A 40 órás munkahét bevezetésével vállalatainknál a munkaidő csökkent, viszont a feladat nőtt. Ehhez a dolgozók túl­órázása elengedhetetlen volt, igy azoknak az életszínvonala, akik erre vállalkoztak nem csökkent, illetve emelkedett, mig az egy műszakban becsületesen dolgozóké már nem igy alakult, A központi bérszabályozás is gátat vetett az elképzeléseknek. Az éveken keresztül központilag meghatározott 4-5 %-os bér­fejlesztési lehetőséget a vállalatok többsége arra használta fel, hogy a csökkentett munkaidő bevezetésével és a műszak­pótlékok felemelésével járó béralapot megteremtsék. Ili

Next

/
Thumbnails
Contents