MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/292

Pál László/3. hasznosítani, hogy az a korszerűsítés útján a perspektivikus stratégiák irányában hasson. Fel kell emellett ismerni, hogy a hagyományosan széttagolt - a köznyelv szerint "megpántlikázott" - pénzügyi keretgazdálkodás egyre gyakrabban válik a fejlődés akadályává. Az új műszaki megoldások egyre több esetben ütköznek olyan mesterséges korlátokba, hogy költséget nem lehet bérrel, vagy beruházással helyettesíteni; szállitás helyett nem lehet telefonálni; energiát, anyagot nem lehet információtechnológiával kiváltani és sorolhatnám tovább... - A mikro-szabályainkat is érdemes felülvizsgálni a műszaki fejlődés szempontjából. Vámtarifáink például olyanok, hogy gyakorta a korszerű technológiák behozatalát sújtják, az elavultat preferálják. (Embargó!) - Az egyéni érdekeltségi rendszerben, a hitel- és külkereskedelmi területeken is sorolhatnám a példákat. Gondolom, erre most nincs szükség, azt azonban megállapíthatjuk, hogy gazdaságirányítási és szabályozási rendszerünk korszerűsítése keretében a Párt Központi Bizottságának tavalyi határozata szellemében ezek a módositások végrehajthatók és végre is kell ezeket hajtani. Amennyiben a kongresszusi határozat alá fogja húzni, hogy a műszaki fejlődés az egyik alapvető gazdaságpolitikai prioritás, melynek megv alósitását az irányitásnak és a szabályozásnak is szolgálnia kell, akkor véget érhet az a gyakorta megfigyelhető szemlélet, miszerint a műszaki fejlesztés a műszakiak ügye. Eljuthatunk abba a stádiumba, amikor a műszaki fejlesztést a közgazdászok, orvosok, vezetők, az egész társadalom magáénak tekinti. Ebben az esetben megszűnhet az a helyzet, hogy az elért műszaki sikerekből csak ritkán válik gazdasági siker, megszűnhet a műszaki teljesítmények inflálódása. Kedves Elvtársak! Az elmondottakból következik, hogy egy ponton vitatkoznom kell a Budapesti Pártbizottság beszámolójával. Az egyébként kiváló ^5^