MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985

1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/251

Markó Györgyné/6. Amelyik család megteheti, természetesen segitse gyermekeit az önálló életkezdésben, de ez ma már olyan nagy segitséget jelent, amit idős, nyugdijas, vagy alacsony jövedelmű szüléinktől nem lehet elvárni sőt sokukat már nekünk kellene támogatnunk. Azért az legyen a döntő, hogy a saját életünket a saját becsületes munkánkkal tudjuk megalapozni. A családtól örökölt jólét sajnos nem mindig társul átörökített és tanult erkölcsiséggel. Az a tény, hogy ma az életminőséget nem a végzett munka minősége határozza meg, nagyon demoralizál, különösen a fiatalok körében. Ennek társadalmi veszélyessége egyre élesebben kirajzolódik. Nincs ösztönző erő a jobb teljesítményre sem tanulásban, sem munkában. A vörös diplomáért kapott loo Ft fizetéskülönbség egy-két év alatt elmosódik. Mi, pedagógusok optimisták vagyunk. Egy-egy rossz hangulat nem csökkenti hosszú időre aktivitásunkat. Ha néha türelmetlenség érződik szavunkban, nem az elégedetlenség, hanem a tenniakarás okozza azt. Tiszteljük az elért eredményeket, és a ránk bizott gyermekeket, a napok apró örömein keresztül tanitjuk meg tisztelni azokat. Sokszor gondolkodom: holnap kilépek, csinálja ezt az egészet más - nem lehet megjobbitani a világot magunk körül. Mikor hazaérek, azon kapom magam, hogy megint tervezek, bütykölök valamit, amivel másnap a gyerekek életét szebbé, gazdagabbá tehetem. így vagyunk ezzel az óvodában nagyon sokan. Ezért mondhatom, biztosithatom a pártértekezletet, hogy az óvodákban továbbra is tartalmas munka folyik, a társadalom, a szocialista fejlődés érdekében a nevelés területén meqtesszük, amit Önök tőlünk joggal elvárnak. A Budapesti Pártbizottsáq beszámolóját naqyon alapos, reális dokumentumnak tartom, állásfoglalási, határozati javaslatát elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket! ZSA