MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1985
1985-03-09 8. öe. - 1985_PE 8-III/228
. Lévai Péter elvtárs: a Magyar Állami Népi Együttes táncosa Tisztelt küldöttértekezlet! Köszönöm a lehetőséget és a bizalmat, amit fiatal párttag létemre kaptam, hogy ezen a fórumon elmondhassam azokat a problémákat, amiket én és más pályakezdő fiatalok érzünk szakmánk gyakorlása közben, Általános jelenségként tapasztalhatjuk, hogy valamilyen oknál fogva a táncszínházak - ÁNE, Budapest Táncegyüttes stb. - a művészeti élet perifériájára szorultak, pedig valamikor igen jelentős szerepet játszottak a kultúrpolitikában, sőt közéleti szereplésük jszolgálatot tett idehaza és külföldön is egyaránt. Véleményem szerint a közönség igénye ma is megvan tehát a jelenségeknek nem ez indíttatója. A hetvenes években elindult uj folklormozgalmak nemcsak az amatőr csoportok életébe hoztak uj szint, hanem a hivatásos együttesek repertoárjába is erőteljesen hatottak. De ez nem mindig bizonyult pozitívnak. Mindenképpen szem előtt kell tartani, hogy az együttesek táncszínházak, ahol sokrétű művészi feladatot szeretnének megoldani az előadók. Voltak azonban és még ma is vannak helyek és lehetőségek, ahol demagóg és önámitó szavakat használnak, az értékmegőrzés köntösébe bujtatnak egyéni, vagy kisebb csoportos érdekeket. így aztán a pályakezdő fiataloknak elég nehéz megtalálni saját egyéniségüket. Az ifjabb nemzedékek HH9|t amúgy is számos megpróbáltatás terheli. * /valószínűtlenül alacsony kezdő kereset, a megoldatlan lakásviszonyok általános jelenségek az országban dolgozó hasonló korosztálynál. Ráadásul még a többféle művészeti ideológiában is helyes útra kellene találnia. Kétlem viszont, hogy egy 18-2o éves fiatal egyértelműen meg tudná határozni azt az utat, amelyiken hagyományainkat is tudjuk őrizni, és uj a mai kornak szóló szinpadi müveket is bemutathatnánk. Sőt nem szabaa megfeledkeznünk az előttünk már elismert művészek és koreográfusok müveinek aaaptálásáról. A valóság az, hogy az együttesvezetők, illetve vezetőségek maguk sem tuanak egységes koncepciót kialaKitani sem maguk között, sem peciig a művészetek egészéhez képest. Sajnos ritkán, vagy egyáltalán nem veszik figyelembe a mai magyarországi folkloristák, zeneszerzők, tudományos szakemberek Lévai Péter /1. US
