MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/79

T9 - H* Kísérletező avantgárdé nélkül nincs művészet, de realizmus, test, szív, izmok, vérkeringés nélkül nincs élet a művészetben. A szocialista realizmus, mint kívánság, a pozitív hős mint igény, egyre kevesebbet szerepel a kritikai megnyilatkozások között. Talán a sematizmustői valő félelem miatt. Valőban bonyolult kérdés ez, és mint minden fogalmat, ezt is tovább kell gondolni és beszélni kell rőla, de lemondani rőla egy szocialista társadalomban egyenlő a szellemi önpusztítással. A polgári esztét&ai eszményeket is tudott adni. Korunk szocialista esztétikája sem adhatja alább. Es ne áltassu magunkat, itt még rengeteg a tennivaló. Befejezésül a már említett színdarabból idézek: "... Igenigen, ez itt a bökkenő - a kultúra! A kultúra! Nincs más út. Ma rengeteg a problémánk. Van, aki sötétnek és kiúttalannak látja a helyzetünket. De álmodni tudunk! És meglátja, még megdöbbentjük a világot sikereinkkel, a kultúra területén is"... "... Csak az a kár, hogy ezt a gyönyörű kort nem érjük meg, se te, sem én..." Én ebben a megállapításban úgy érzem, nincs semmi szomorúság, ez így van rendjén. Köszönöm a figyelmüket. /Taps/