MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/72

- \s& szépségről, erkölcsös. És mindaz, ami ezt gátolja, erkölcstelen. És a kommunista, ha döntenie kell ebben a kérdésben, mindig emlékezzen Marx szavaira: az a cél, amelynek eléréséhez igazságtalan eszközök kellenek, nem igaz cél. A mi generációnk, az a bizonyos fényes szelek nemzedék, annak idején meg akarta forgatni a világot. Bizony meglepődtünk, hogy a világ forgatott meg bennünket, méghozzá alaposan. Ugy érzem, e mostani korszak szellői és sokszor viharai, amelyben élünk, a mostani korszak, amellyel gondunk és problémánk van, szándékaival és eredményeivel maradandót hozott létre. Az öntömjénezés nem jó, de az ellenkezője sem, mert elhiszik. A színházművészetben is van mit félteni. A múlt héten láttam egy mozihiradót, aimelyueír p vegén mintegy az atomháborútól való félelem nyomatékául részleteket mutattak De egy vidéki szinná* stúdióelőadásából. Az abszurd müvet Beckett irta, n

A játszma vége" cimmel. Beckett jelentős iró, de sok biztatót nem tud mondani az emberiségnek. Hegértve a szándékot, akkor lettem nyugtalan, amikor láttam a lehangolt nézőket távozni a stúdió színházból, s a rendező azt nyilatkozta, hogy nem bánja, ha a közönség nem tapsul, akkor legalább gondolkozik. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy sokezer éven keresztül tapsolt a közönség és nem gondolkozott, és az ember egyik legősibb tetszésnyilvánitási formája nem fontos. A színész, aki évtizedek óta hozzászokott a tetszésnyilvánításhoz, vagy a bukás megnyilatkozásaihoz, az se fontos. Mi tehát a fontos? Arra gondolok, ha a saját zsebére nyilatkozna ez a rendező, akkor is igy nyilatkozna-e? Eltűnődtem azon, amikor 15 esztendővel ezelőtt útjára inditottuk a Thália Stúdiót, akkor elfogadtunk egy játékszabályt.