MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/59

-#í3 nagy szánra és a minőségi követelményeket előtérbe állító felajánlások, vállalások alapján is. így élünk teUít jelenleg, és nem jő, hogy a rekonstrukcióval kapcsolatosan ismét bizonytalanságról hallani! Félő, hogy csupán emiatt megint elmennek tőlünk néhányan. Nem tudom, máshol hogy van? Nálunk a tapasztalatok szerint mindig a jő szakmunkások soraiból indulnak meg, amikor megindul az elvándorlás, és őket követik a felkészült, tehetséges müszakigazdasági szakemberek, összeforrottt, kiprbóbátt brigádok s sorai bomlanak meg. Nem szabad belenyugodni, hogy ezek a tapazstalatolc ismV&őjenek csupán egy bizonytalannak látszó helyzet miatt egy olyan vállalatnál, mint a Ganz-Mávag! Munkásaink , köztünk brigádtagjaink megértik, hogy az e kérdésben döntésre hivatott állami szerveink nagyon nehéz helyzetben vannak. Nehéz hosszabb fcr xfe távra dönteni egy ilyen bonyolult kérdésben, mint a mi rekonstrukciónk, különösen ha ez ott csupán egyetlen és nyilvánvalóan nem is központi kérdés a sok között, amikor a külső feltételek egyre ujabb leckét adnak fel. Nem dolgozóink türelmetlenségét tolmácsolom, amikor mindezt szóvá teszem, csupán azt a kérését: a lehető legrövidebb, idő alatt szülessen megalapozott és valóban végső döntés vállalatunk rekonstrukciójáról és reméljük, hogy az kedvező lesz számunkra. Ha a népgazdaság teherbirőképessége ezt most mégsem tenné lehetővé, azt hiszem, ezt is megtudnánk érteni. Munkásaink értik az okos szót, de mehezen viselik a kétségeket, a döntésre érett kérdésekben a határidők tologatását. Ennyit kérünk csupán, hagy utána ismét nyugöot feltételek^ között dolgozhassunk, mert erre szükségünk van.