MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/564

5Ck - 2 Egy biztos: A fiatalság egy állapot, ami sajnos nem tart sokáig, /igaz, azt szokták mondani, nem az életkor a fontos, hanem, hogy mennyinek érzi magát az ember/. Talán inkább jobb és nem rosszabb ez az ifjúság, mint a megelőző koroké. Mindent kritikusan néz, nem fogadja el feltétel nélkül a készt, amibe születik, szinte szívvel mindigujat akar, az újért tenni is akar. Lelkes, fofrófejü, s gyakran meggondolatlan is. Valójában egy dolgot tartok nagyon lényegesnek. AZ IFJÚSÁG OLYAn

, MILYENNÉ FORMÁLJÁK. Mitől értékes, valami, mi az amiért érdemes harcolni, s mi az, ami ellen küzdeni kell? Mi az, hogy ideológiai, politika: mi az a vallás, mi a munka és miért van szükség rá ebben a társadalomban? Ezeket a fogalmakat a felnőttek ismertetik meg a gyerekekkel, a fiatalokkal. Elsősorban a szülők, később a pedagógusok, majd az első munkahelyen az idősebb munkatársak. A szülői hatás meghatározó egy életre. Az a kisgyerek, amelyik épphogy totyog, beszélni kezd, abból itél, mit lát a szüleitől. Hogyan viselkednek egymással, hogyan beszélnek az óvónéniről, a főnökről és miként vélekednek a munkájukról. Az alapformákat az által alakitják ki számukra, hogy milyen példát mutatnak, hogyan élnek.