MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/540

5^ - 4 Ez elősegitlheti a különböző szakágak, rendelések, munkakapcsolatának szélesitését, ujabb diagnosztikai eljárások bevezetését. Nem szabad megengedni, hogy elfekvő készletek, kihasznáélatlan műszerek sorakozzanak az osztályokon, akkor amikor az ujabb gépek megvásárlása, sokszor komoly anyagi nehézségekbe ütközik egy-egy kórház esetében. Kórházainktól elvárják, hogy az orvosi ellátás szinvonala a tudomány ellátásának megfelelő legyen, a begeek elhelyezése és ápolása az átlagos életszínvonallal arányosan történjék. Ezen igényeknek csak ugy tudunk eleget tenni, ha jobban összpontosítjuk erőfeszitéseinket a fekvőbetegintézményekre. Mégxxegy nagyon sokat kifejező adatot szeretnék itt elmondani. A fővárosban lo.ooo orvos él, de Budapest 2 millió állandó lakosát és az időszakosan itt dolgozókat - nappali népességet - a közvetlen gyógyitó munkában mindössze 6.000 orvos látja el. A többi orvos a kutatómunkában és az irányitó apparátusban dolgozik, illetve nyugdíjas. Az egyes jellegzetes profillal rendelkező centrumok kialakítása, működtetése éppen ezért nagyfontosságú. Ilyen sajátságos tevékenységgel foglalkozik és ugyanakkor széles társadalmi jelentőséggel bir az orvosi rehabilitáció, amely a klinikailag gyógyult, de csökkent munkaképességű dolgozók szociaalis, társadalmi gyógyítását is jelenti. Nem csak az Egészségügyi Minisztérium felelős ennek megvalósításáért, - a gyakorlatban ez foglalkozási, üzemi rehabilitáció és éppen a fcKRcniKKsx termelési szférában kell eredményesen* kibontakoztatni. Az üzemek vezetői, a vállalatok rehabilitációs bizottságai, párttitkárai és pártagjai felelősek azért, hogy az 1967-ben a foglalkozási rehabiütációról Kiadott rendelet végre „ a „.Korlatban is érvényesüld,