MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/414

i,m 2 Más példával: a képzőművészeti pályázatokon felvetett, megfogalmazott tematikus társadalmi igény a művészek számára, éppen a kritika hatására is kényelmetlenné válik és egyre inkább megkerülik, megkerüljük a realista közelitást. Félő, hogy nem orientálunk elég jól, és igy a divatos diszitő jellegű irányzatok hegemonisztikussá válhatnak. Mi itt egy emberközpontú társadalom létrehozásán dolgozunk, Minden ami társadalmi építésben, fejlesztésben történik azt szolgálja, hogy az emberek boldogok, egyre boldogabbal legyenek. Fontos, tehát, hogy kor eszményképekkel, szocialista eszmeiségti az ember központúságot sokszínűen, árnyaltan kifejező művészeti alkotásokkal találkozzunk. Kedves Elvtársak ! Az egész ország takarékoskodik. Mi megértjük, hogy a művészetre fordított kiadásokat is differenciáltabban kell elosztani, de biztosítani kell azt, hogy a szolidabb lehetőségek mellett is a képzőművészet támogatása ne csökkenjen. Engedjék meg, hogy érveim felsorakoztatásaként először Kmetty Jánost idézzem. Kmetty János nemrég elhunyt kommunista progresszív festő, aktiv közéleti ember és pedagógus, aki a jelenlegi generáció nagy részének tanító mestere volt. Idézem "Sem az élő művész, sem az élő művészet nem vonhatja ki magát a társadalomból . Művész, művészet a társadalom összetartoznak egymásra mindig hatással vannak és egymásra mindig jellemzőek, A művészet nem az életen kivül álló fogalom, hanem élő és a szellemi életet a társadalom javára alakító emberi tevékenység".