MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/404

í,o^ - 3 Gondolok a tanintézetek, dolgozói területek, alapszervezeti vezetőségek szintjére, ahol a tapasztalatok szerint, természetes okokból nagymértékű fluktuáció, tehát nagyon rövid a vezetővé váláshoz, kifutáshoz rendelkezésre álló idő. A követelményeket tehát elvárásokként, a bizonyított képességeket pedig megelőlegezhető bizalomként kell számitásba venni. Megitelesem szerint ezekben a gyakori szituációkban kiemelten van szükség a pártirányítás élettapasztalatokon nyugvó nagyobb felelősségére. Mérlegelni kell, mégpedig nem a vezetési szint, a funkció jellege vagy az életkor függvényében, hanem a követelmények szerint. Egyértelmű, hogy a politikai alkalmasság nem a megelőlegezhető bizalom kategóriájába tartozik. A hangsúlyt az alkalmasságra és nem a végbizonyítványokkal igazolható képzettségre helyezem. Alkalmasságra, amely magába foglalja az elvszerinti magatartást, és a politikai kiállást, de a kérdezés jogát is. A jövőben is ez legyen mindenkor az alapkövetelmény, amelyet elsősorban a pártirányítás támaszt és juttat érvényre. E mellett van viszont egy szempont, amely megitelesem szerint az ifjúság körében képviselt káderpolitikánkban nem kap kellő hangsúlyt. Ez olyan adottság, ami a KISZ munkában meghatározó jelentőségű. Ez pedig a fiatalos lendület, a fiatalok bizalmas, a jó értelemben vett népszerűség. A mozgalmi munka tapasztalatai szerint a vezetői szubjektumnak sokkal nagyobb szerepe van, mint amilyen súllyal káderpolitikánkban figyelembe vesszük. Nagyobb figyelmet kell fordítani a személyiség szerepére, azokra a pozitiv személyiségjegyekre, amelyek vonzák a fiatalokat. A kiválasztásnál ezt fontosabbnak tartom, mint a menetközben meg' szerezhető ismeretanyagot, vagy tapasztalatokat.