MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/397

&t - 3 Először is ne hivatkozzunk unos-untalan a családra, gyermeknevelésre, mert szüleink is sokat dolgoztak, de mégis emberek lettünk, már mi is épitjük munkánkkal a szocializmust. Másodszor viszonylag megoldott a bölcsödéi, óvodai ellátás, tehát gyerekeinkre vigyáznak, amig mi dolgozunk. Aztán állítólag mi már egyenjogúak vagyunk, nemcsak a társadalomban, hanem annak pici egységében a családban is. No és ha a családban egyenjogúak vagyunk, akkor viszont több idd Jutna arra is, hogy saját tudásunkat Jobban kamatoztassuk családunk, gyárunk és népgazdaságunk számára, én ott látom a hibát, hogy a családi egyenjogúságunkkal nem élünk kellően, inkább kényelem szeretetből visszaélünk vele. Ha valamilyen beosztásban van a férj, akkor azt mondja a nő, neki kell Jobban, illetve többet gondoskodni a családról. Magyarul a férj legyen kiszolgálva, az a férj, aki a munkahelyén szintén a nőpolitikát próbálja végrehajtani, de otthon nem ezt vallja. Ha a férj ugyan ntes vezető beosztásban, akkor az a gond, hogy Jaj véletlenül sem sértsem meg házastársamat azzal, hogy én esetleg többet fogok keresni, mert akkor nem lesz megállás. Végül még mindig van bizonytalanság a női vezetőkkel szemben a közvetlen környezetben. Szándékosan mondtam el megállapításomat a nőkről, gazdasági vezetés témában, mert sajnos igazak, Jelen vannak és éppen ezért foglalkozni kell velük. Igaz, hogy vannak Jobb tapasztalataim is, de azok még nem általánosak. Amikor vezetőkről beszélünk akkor kell beszélni a társadalmi és politikai vezetőkről is. Általában szokás, hogy egy gazdasági vezető valamilyen társadalmi megbízatással is rendelkezik.