MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/258

1X2 - m* rekről is, akik pl. nem egészen megfelelő munkakörbe kerültek, esetleg technikusi, vagy egyszerű adminisztrációs feladatokat végeznek, és kevés sikerrel próbálják bizonyítani - kis túlzással élve -, hogy Michelange^lo mást is tudna csinálni, mint széklábat faragni. Komolyra forditva a szót: egész biztos, hogy az egyetemek, főiskolák szerkezetének átgondolt átalakításával, általánosabb alapkéspzésre épülő és többféle szintű munkakör betöltésére képesitő, később szakmaváltásra is előkészitő diploma-változatok létrehozásával rugalmasabb képzési rendszert lehetne kialakítani, és felül lehetne vizsgálni a jelenlegi pályázati rendszert is. Főként: minden eszközzel el kellene érni, hogy a vállalatok és intézmények saját érdekükből eredően is kihasználják a rendelkezésükre álló alkotó értelmiségi munkaerőt, sőt egyre nagyobb teljesitményre ösztönözzenek. Nagyon jó volna elérni, hogy a megszerzett szellemi és gyakorlati képességeket megfelelően kamatoztassuk. Méhes elvtárs emiitette tegnap a beszámolóban, hogy egyes ipprágakban még megdöbbentően alacsony az uj termékek aránya. Ennek talán egyik - hangsúlyozom egyák - gyógyirja* xxgy'ha jobban belekapcsolnánk a termelésbe

x az elméleti irányultságú, tehát az uj befogadására ás megalkotására kiképzett értelmiségieket. A takarékosságnak - s itt Németh elvtárssal értek egyet nincs és nem is lehet olyan értelmezésre, amely megengedné, hogy a megszerzett szaktudást kényszerpihenőre fogjuk, annál kevésbé, mert a kényszerpihenő alatt ez a szaktudás egyre halványul és a lelkesedés is elfogy. Az ilyen takarékra állitott értelmiségi pályakezdésnek ugyanakkor a politikai veszélyei sem csekélyek.