MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/256

iffi - 3tt intézetek többsége is. En az MTA Nyelvtudományi Intézetéből jöttem. Engedjék meg, hogy hozzászólásom elején kicsit hü maradjak hivatásomhoz. A nyelvészetből és stilisztikából ismeretes az a törvényszerűség, hogy minél többször használunk egy-egy szókapcsolatot, kifejezést, annál inkább csökken a kifejezés stiláris értéke, annál kevésbbé meglepő a hatása, kerülendővé, megszokottá, megkopottá válnak ezek a fordulatok. Ami azonban stilisztikailag érvényes, nem feltétlenül érvényes az élet más területein. Ezért kimondottan örvendetesnek tartom, hogy jónéhány megkzokott, már-már közhelyszerűnek tűnő, de erős valóságfedezetre épülő fordulatot fogalmazhatunk meg az értelmiség és a szocialista társadalom kapcsolatáról. Megszokott, mert már hosszú évek óta igaz, hogy a magyar értelmiség őszintén magáénak érzi Pártunk politikáját, részt akar venni az elméleti és a gyakorlati Ifiadatok megoldásában, tevékenységének szemléleti alapjaként nagy többségében a Marxizmus filozófiai rendszerét ismeri el. Ezeknek az ismerős fordulatoknak az érvényességét támasztotta alá a legutóbbi időbben, az elmúlt 5 év értékelése és a Kongresszus Irányelveinek vitája a Sársadalomtudo— mányi intézetekben is. Ezek a megbeszélések azonban nem voltak hiján ujszempontu kritikai észrevételeknek, sarkitottabb megfogalmazásoknak sem, de az ilyen gondolatok elsősorban a közös gondok megoldását célozták, a haladás irányába mutattak és összekapcsolódtak saját elméleti és gyakorlati munkánk felelősségének vállalásával. E viták hangulatát és tartalmát szeretném hozzászólásomban ugy érzékeltetni, hogy a fiatal kmtatók és értelmiségiek szemléletére is, gondjaira helyezzem