MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1980

1980-03-08 7. öe. - 1980_PE 7/242

Mindannyian elérzékenyedünk Magyar Zolival együtt, s ezt nem kell szégyellni. De természetesen a szocialista hazaszeretet magában hordozza eredményeink megbecsülését, óvását, gyarapaitását, az ország, a nép sorsáért érzett felelősséget, a szolgálatot. Ugyanakkor feltételezi Elvtársak az internacionalista magatartást, a szocializmus, a haladás erőivel való szolidaritást, a népek közötti barátság ápolását. Azt hiszem , önbecsülésünk nem jelenti - és ne is jelentse soha más népek lebecsülését. Azt sem szabad más alapn megközelíteni, már azt a kérdést,hogy nem vagyunk közömbösek a hazánk határain túl élő magyarság sorsa iránt. Népünknek vannak történelmi multunkból is táplálkozó és a szocializmus épitése során állandóan gyarapodó értékei: ezeket kell ápolnunk, talán az eddigieknél is jobban. A nemzet sorskérdéseit pedig a párt, a nép, a szocializmus keretei között oldotta meg eddig és a szocializmus keretei között, együtt fogja megoldani a jövőben is. Ezt azért emlitem, mert néha tapasztalni egyeseknél olyan megnyilvánulást, mintha valakik, néhányan arra lennének hivatva, hogy a nemzet sorskérdéseivel foglalkozzanak. Mások, politikusok pedig,hogy az ő általuk kigondolt dolgokat valósitsák meg a gyakorlatban, Ugy gondolom, ksgyxax Elvtársak, hogy ezt a jogot senki nem vindikálhatja magának, és azonkivül,hogy a nemzethez, a néphez, a hazához mi a viszonyunk, azt is a tetteknek kell bizonyítani, mert az igazi próba e tekintetben is az: mit teszek a nép ügyének előmozdításáért. Persze a burzsoá propaganda is mindent elkövet,