MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/51

r/i - 96 Nem volt bátorságom megkérdezni valamelyik végrehajtó bizottsági tagot, vagy akár a VB titkárát, hogy akkor most hogyan is állunk ezzel a dologgal, Csak vártam és csendben figyeltem. Elég hosszú idő telt el, mig rájöttem, hogy a tanácsadóim nem mások, mint azok az elvtársak, akiknek savanyu a szőllő. Valamilyen okból^kimaradtak a pártbizottságból vagy valamilyen sérelraejj:, vagy vélt sérelmeit dédelgettek magukban, s ez által másokban is igyekeztek rombolást végezni, ami - igaz, hogy csak átmenetileg - sikerült is nekik. Amikor ez a felismerés bennem világossá vált, fokozatosan és bátrabban igyekeztem bekapcsolódni a testület munkájába, hogy cselekvően is tudjam azt segiteni és ne csak az arányt javitó részvételemmel. Ma már elmondhatom az elvtársaknak, feaqgc négy éves munkám tapasztalatát. Ha jól dolgoztam, megdicsértek, ha hibát követtem el, türelem»l, segiteni akarással megmagyarázták, hogy hol hibáztam, én pedig arra törekedtem, hogy mégegyszer ugyanazt a hibát ne kövessem el. Tették ezt ugy, hogy bennem mégcsak az árnyéka sem merült fel annak a gondolatnak, hogy most az okosok engem ledorongoltak. Nem éreztem sértődöttséget, befelé fordulást, nem veszítettem el a munkakedvemet, töretlen akarattal és szorgalommal ^lattan neki az ujabb feladatnak, és közben állandóan éreztem a VB részéről a biztatást, éegitő-készséget, eiő sitették az önbizalmamat. A négy éves munkám alapján elvtársaim bizalmából ismét megválasztottak az üzemi pártbizottságba tagnak,