MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1975

1975-03-01 6. öe. - 1975_PE 6/189

4E9 - 2$2 ­Mivel a munkanap végefelé járunk, csak 1 percre teszek még egy oldalkitérést. Múltkor egy ; .iCözponti/Bizottsági ülésen egyik gyárigazgatónk, aki KB x-tag is, - el is árulom, mert ismerik, nagyon tiszteletreméltó ember, Csergő elvtárs - felvetette, hogy náluk valami nem gazdaságos termelés folyik, mert valami­lyen müveletet Szabolcsban 42 fővel végeznek. Tudják, a gyár itt van a VIII. kerületben, s az odaszállitás, meg a visszaszál­lítás borzasztó sokba kerül. Azt mondja, meg kellene csinálni itt a gyárban, de nem tudunk honnan munkaerőt venni. Ugye, most nem divat, hogy közbekiabáljunk, ha valaki egy gondo­latát fejtegeti, hagyjuk, hadd fejtegesse végig. Én csak azt akartam mondani neki, hogy menj körül ott az igazgatói irodáftban és szedd össze azt a 42 embert. /Nagy taps./ Ehhez persze bátor­ság kell, de néha kell a bátorság is,Elvtársak. A Győri Vagongyárról tudnak az Elvtársak egyet-mást. Tudják, micsoda fejlesztést hajtottunk mi ott végre az utóbbi években, persze jármü-vonalon. Ott is baj volt a munkaerővel. Az elvtársak átnézték az irodákat - ez sem egy üdvözitő recept - és több mint 4oo embert, akinek becsületes tanult szakmája volt, aki an­nak a szakmának mestere volt korábban, most pedig ott senyvedt a poros tintanyalók társaságában /Berültség./, rábeszéltek, menjen vissza a műhelybe és dolgozzék ott. Akkor persze ez nem esett jól az embereknek. Hiába, már megszokták, hogy iroda, meg fehér köpeny, meg az atyauristerijtud ja, mi, de tulajdon­képen ott is lehet szenvedni. Ha nincs igazi munka, ami kitöltse az ember munkanapját, jobban elfárad, mintha másfél napot dolgo­zik egy műhelyben. És az, hogy ott mindig reszketni kelljen,

Next

/
Thumbnails
Contents