MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/60

- m Tehát évente öt fiatalt kellene egy százas létszámú kutató intézetnek felvenni, viszont tapasztaltat csupán 1.7-et tud felvenni éves átlagban. Tehát itt van egy rés, ami azt jelenti, hogy a fiatalok jó-részét nem tudná a kutató intézet továbbra is alkalmazni, avagy számuknak állandóan nőni kellene. Ha a számolást végig csinálja az ember, megállapíthatja, hogy minden intézetnek évente 7 %-kal kellene növelnie gazdaságos létszámát, hogy a helyes káderpolitikai elvek, tehát a kezdő beosztott és a vezető kutatók arányát fenntartsa. Nyilván egy évi 7*7 %-os emelkedés gyakorlatilag lehetetlen, hiszen a párthatározat helyesen megállapitja, hogy a kutató intézetek zöménél az extenziv fejlődés befejeződik. Szükséges intézeti feladat tehát, hogy minden intézet dolgozza ki ilyen értelemben a maga saját úgynevezett káder-politikáját. A káderpolitika azonban önmagában még nem elegendő és szükséges hozzá saját relációban egy tudománypolitika, és szükséges hozzá egy szociálpolitika is ! Tudniillik az előbbi számadatok azt mutatják, hogy elég nagyszámú fiatalt kell felvenni, ha érvényesül a káderpolitika. De ugyanakkor a fiatalok egy része nem maradhat az intézetben, mert ez is felbáritaná az arányt, illetve a már tapasztalt kutatók egy részének is el kell mennie, tehát ez még nem is rotáció, hanem csupán egyirányú áramlás. Hogy azonban ez a kimenetel az intézetből hogyan oldódjék meg, ehhez nem csak egyszerűen tudomány- és káderpolitika kell, hanem óhatatlanul szociálpolitika is ! Ha ilyen XK szempontból nézzük lehetőségeinket, akkor megint odajutunk, hogy a problémák csak részben oldhatók meg saját erőforrásainkból. Ha ugyanis azt nézzük, hogy jelenleg a kutató intézetekben milyen a fizetés, és ha azt nézzük, hogy Budapesten van a kutató intézeteknek majdnem 80 %-a, akkor ugyan hivatalosan nincs szelektálás, - hogy Gö