MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/356

ság összetételében a két pártértekezlet között néhány jelentős változás következett be. A női párttagok aránya az 1966. évi 31,9%-ról 33,5%-ra emelkedett. A párt vonzóereje tovább javult egyes értelmiségi rétegek, műszaki, kulturális, oktatási és egészségügyi dolgozók körében. Nőtt a párttagság általános politikai és szakmai műveltsége. Kedvezőtlen változás következett ibe a fizikai dolgozók számarányában és a párttagság összetételében. 1966-ban a párttagság 33%-a volt fizikai dolgozó, jelenleg csak 29%-a. Bár az újonnan felvettek 47,9%-a — 15 142 fő — fizikai dolgozó, ez a párt munkásutánpótlását megfelelően nem biztosította. A csökkenés az ipari pártszervezetekben, a munkáskerületekben következett be, elsősorban a betanított és segédmunkások között. A szellemi dolgozó párttagok aránya 46%-ról 48,3%-ra emelkedett. Növekvő és jelenleg 15,6% a nyugdíjas párttagok aránya. Párttagságunk 7,1%-a a fegyveres testületek tagja és egyéb foglalkozású. A két pártértekezlet között 10 717 főnek szűnt meg a párttagsága. (Ez az összpárttagság 5,7%-a és az újonnan felvettek 33,9%-a.) Ebből 5828 fő elhalálozott. A kizárások, törlések, kilépések száma 4889 volt. A párt egységét, a tömegek előtti tekintélyét erősítette az alkalmatlan, méltatlan elemek kizárása. Nem kerülheti el azonban figyelmünket, hogy a kizártak, kilépők és töröltek több mint 50%-a fizikai munkás. A párttagság között a munkások arányának csökkenése arra figyelmeztet bennünket, hogy mélyebben elemezzük a társadalom összetételében végbement változásokat, azokat az okokat, amelyek e kedvezőtlen tendencia kialakulásához vezettek. A tagfelvételnél változatlanul a párt minőségi összetételének javítása a feladat. A jövőben is szigorúan meg kell tartani az egyéni elbírálás elvét, növelni kell a párttagság, az ajánlók felelősségét a párt szervezeti erősítésében. Mindenekelőtt a munkások, a szocialista brigádokban dolgozók és a fiatalok körében kell javítani, tervszerűbbé tenni a tagfelvételi munkát. 5. A KÁDERMUNKA TAPASZTALATAI A IX. kongresszus és a Politikai Bizottság határozatait követve jelentős eredményeket értünk el a kádermunkában. A legutóbbi pártértekezletünk idején még elég széles körben uralkodó helytelen nézetek és gyakorlat jórészt megszűnt. Tisztázódtak, egyértelműbbé váltak és a gyakorlatban a korábbinál jobban érvényesültek a káderpolitikai alapelvek. A budapesti pártszervek felmérték, elemezték káderhelyzetüket és meghatározták feladataikat. A káderhatásköröket annak az elvnek az érvényesítésével rendezték, hogy a káderek ügyében lehetőleg ott döntsenek, ahol munkájukat, magatartásukat legjobban ismerik. A pártbizottságok megelégedéssel fogadták érdemi hatáskörük bővülését, amellyel nagy felelősséggel élnek. A csúcsvezetőségek számára biztosított döntési jog szintén erősítette a párt befolyását a kádermunkában. Viszont sok vitát váltott ki az alapszervezetek véleményezési joga, amely részben az alapszervezetek megkerülése, részben az alapszervi vezetőségek gyengesége miatt gyakran csorbát szenved. Az elmúlt négy év folyamán jelentős előrehaladás 32 történt a káderek minősítésében, nevelésük, továbbképzésük is tervszerűbbé vált. Alapvetően eloszlott a kádermunka körüli titokzatosság. A káderkérdések eldöntésében megnőtt a választott testületek szerepe. Csökkent a szubjektivizmus. A káderek megítélésében az a jellemző, hogy a politikai megbízhatóságot, a szakmai felkészültséget és a vezetőkészséget, valamint a végzett munkát és a magatartást veszik alapul. A korábbinál lényegesen ritkábban fordul elő, hogy a hármas követelmény valamelyikét a másik rovására érvényesítik. A pártszervek sokirányú tevékenységének eredményeként javult a kádermunka pártirányítása, növekedett a káder- és személyzeti munkáért érzett felelősség. Ma már biztonságosabban lehet megállapítani, hogy a párt- állami, gazdasági és kulturális élet területén működő vezetők túlnyomó többsége megállja a helyét, alkalmas feladata ellátására. Legutóbbi pártértekezletünk óta javult a káderek politikai, szakmai felkészültsége, nőtt önállóságuk és felelősségérzetük. A fejlődés által támasztott megnövekedett követelményeknek azonban nem minden vezető tud megfelelni. A párt káderhelyzetére az a jellemző, hogy választott testületeiben és a függetlenített apparátusban politikailag felkészült, mozgalmi tapasztalatokkal rendelkező, áldozatkész elvtársak dolgoznak. A végrehajtott kádercserék túlnyomó része tervszerűen történt. Fejlődést lehet megállapítani az állami személyzeti munkában is. A káderpolitikai elveknek megfelelően körültekintőbb, tervszerűbb a káderekkel való foglalkozás. Ugyanakkor a káderpolitikai elvek következetesebb érvényesítésére, a hatáskörileg illetékes párt- és állami szervek jobb együttműködésére van szükség. Nagyobb erőfeszítést igényel a közép- és alsószintű vezetők politikai felkészültségének növelése, az állami személyzeti munka feltételeinek javítása. A kádermunkában elért fejlődést úgy értékelhetjük, mint a határozatok végrehajtásának kezdeti eredményeit. De nem kerülhetik el figyelmünket azok a gyengeségek sem, amelyek akadályozzák a gyorsabb ütemű előrehaladást. Esetenként tapasztalható még szubjektivizmus. A káderek munkaközbeni nevelése még sok kívánnivalót hagy maga után. Gyakran ütközik nehézségbe a szükséges kádercserék végrehajtása. Nem megfelelően érvényesül még az a követelmény, hogy az arra alkalmas nők nagyobb számban kerüljenek funkcióba, valamint, hogy a tapasztalt káderek mellett bátrabban léptessünk elő vezetésre alkalmas, rátermett fiatalokat. A kádermunka gyengeségét mutatja, hogy kevés a munkás a választott pártszervekben. Bár a pártértekezletet megelőző választások ebben javulást mutatnak, állandó figyelmet kell szentelnünk arra, hogy jól felkészült munkások, nők és fiatalok nagyobb számban kerüljenek a választott pártszervekbe és vezető posztokra. A kádermunka demokratikus vonásainak további erősítése, a választott testületek szerepének növelése a kádermunkában, a szükséges kádercserék végrehajtása változatlanul fontos feladatunkat képezi. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kádermunkára vonatkozó határozatok helyesek, továbbra is időszerűek. Következetesebb végrehajtásuk a feladat. A Központi Bizottság a IX. kongresszus óta fokozott gondot fordít a párt régi tagjainak a forradalmi Z<rc