MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1970

1970-10-31 5. öe. - 1970_PE 5-I/331

L A szocialista gazdasági építőmunka helyzete A IX. kongresszus rámutatott, hogy jelenlegi viszonyaink között az osztályharc központi kérdése a gazdasági építőmunka feladatainak sikeres teljesítése, hatékonyságának növelése. Ez egyben a társadalmi előrehaladásnak, a nép életszínvonala emelésének döntő feltétele. A főváros gazdasági fejlődése e célok megvalósítását eredményesen szogálta. A Budapesten folyó gazdasági munka színvonala jelentős mértékben hat a népgazdaság fejlődésére. A budapesti ipar az országos termelésnek mintegy 38%át adja, az ipari dolgozók 35,6%-át foglalkoztatja. A budapesti székhelyű építőipari vállalatoknál a részarány ennél nagyobb. A gép-, a műszer-, a gyógyszer- és a nyomdaipar, a híradástechnikai és vákuumtechnikai ipar, a villamosgép- és készülékgyártás termelésének több mint 50%-át a budapesti ipar adja. A fővárosi vállalatoknak jelentős részük van az ország ipari exportjában: ennek több mint felét adják. A tudományos kutatóintézetek 80%-a a fővárosban van. A IX. kongresszust követően az új gazdaságirányítási rendszerre való áttérés munkánk minden területén előtérbe helyezte a gazdasági feladatokat. A hároméves 'tapasztalatok alapján megállapíthatjuk, hogy a reform szükségességét és helyességét a gyakorlat igazolta. Bebizonyosodott, hogy a korábbi gazdaságirányítási rendszernél alkalmasabb a központilag elhatározott gazdaságpolitikai célok megvalósítására, a tervgazdálkodás fejlesztésére. A reform a gazdasági hatékonyság, a gazdasági folyamatok szabályozásának, a terv és a piaci viszonyok összhangjának döntő fontosságú eszköze. A magunk elé tűzött céloknak megfelelően készültek fel a főváros gazdasági egységei a reform megvalósítására, s jelentősebb zökkenők, politikai és gazdasági zavarok nélkül tértünk át az új gazdálkodási rendszerre. Megteremtettük a termelés és a forgalom folyamatosságát, a reáljövedelem növekedését, az ellátás korábbinál magasabb színvonalát. A vállalati önállóság ésszerűbb gazdálkodást és tervszerűbb fejlődést eredményezett. A vállalati tervek a korábbinál jobban összhangba kerültek a népgazdasági célokkal. Erősödött a közgazdasági szemlélet, a gazdaságos és hatékony termelés, a nagyobb bevétel és nyereség biztosítása. Előtérbe került a piaci igények felmérése és kielégítése, a vállalatok jövőjének tervszerű előkészítése. A reform hatásaként fejlődtek a vállalatok közötti kapcsolatok is. A népgazdasági igények figyelembevételével megkezdődött a termelés szerkezetének megváltoztatása. Az utóbbi két évben erőteljesen fejlődött az export. Lassult a készletnövekedés üteme, csökkentek a felesleges készleteik. Am azok az intézkedések, amelyek a vállalati és a vállalaton belüli gazdálkodás korszerűsítéséért történtek, a reform követelményeihez képest még csak kezdeti lépésekként értékelhetők. Ágazatonként és vállalatonként igen egyenlőtlen a haladás. Nem felel meg a követelményeknek a termelékenység növekedése, a munka- és üzemszervezés, a gyártmány- és gyártáskorszerűsítés fejlesztése, a műszaki színvonal. A beruházási piac változatlanul feszült. Még sok tartalék rejlik a bér- és munkaerőgazdálkodásban is. A párt- és szakszervezetek, valamint a gazdasági vezetők közös erőfeszítései, alapos politikai, szervezési és közgazdasági tevékenysége eredményesen hozzájárult a reform előkészítéséhez és sikeres bevezetéséhez. A reform hatására fejlődött a vezetés színvonala. A felsőszintű vezetők nagy része alkalmas feladatának teljesítésére. Kisebb hányaduk azonban nem tud lépést tartani a fejlődéssel. Óvakodnak a felelősségvállalástól, ha dönteni kell, bizonytalanok, hiányzik belőlük a kellő előrelátás. Tapasztalható erkölcsi fogyatékosság, hatalommal való visszaélés, túlzott anyagiasság is. Ezek a fogyatékosságok az érintett vállalatok tevékenységére hátrányosak. Az ilyen vezetőket — körültekintően és emberségesen eljárva — képességeinek megfelelőbb beosztásokba kell helyezni, illetve felelősségre kell vonni. 1. A TERMELES, A TERMELÉKENYSÉG, A VÁLLALATI JÖVEDELMEZŐSÉG ÉS AZ ÉRTÉKESÍTÉS ALAKULÁSA A Budapesten települt szocialista ipar termelése 1970-ben várhatóan 19%-kal lesz magasabb az 1965. évinél. Ez lényegesen elmarad az országosan várható 34%-os növekedéstől. Ennek oka — azonkívül, hogy a lehetőségeket sem használták ki jól — elsősorban abban keresendő, hogy a jelentős új ipari kapacitások túlnyomó többsége vidéken létesült. Másrészt a fővárosi ipar műszaki fejlődése, korszerűsítése, egyes területeken a gyártmányösszetételnek a piaci igényeket követő változása elmaradt a követelményektől. Kedvezőtlenül hatott a termelés alakulására az is, hogy egyes iparágakban a munkáslétszám évek óta erőteljesen csökken. Az a véleményünk, hogy a termelés ilyen üteme nem kielégítő, kedvezőtlenül befolyásolja a fejlődést, a népgazdasági eredményeket, a belföldi áruellátást és az exportot. A budapesi ipar jelenlegi állapotában is nagyobb feladatok teljesítésére képes. Ezért az a feladat, hogy a következő ötéves tervben a budapesti ipar termelésnövekedési üteme, a szükségletekkel 3S/)