MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/81

- 126 hogy a kommunista művészetnek olyan alakjai voltpk, mint József Attila,Bert*itolÍ: Brecht, és olyan élő alakja van, mint PiÜasso", nem emlitve a nemrég elhunyt Piscatort. A mi eszménk a legmagasabb művészi szinvonalat igényli és főleg érdemli meg. Nagyon sokan azt mondják, hogy túlságosan sok nyugati mü áramlik be. Ezen lehet vitatkozni, hogy mennyi lenne megfelelő. Egyet azonban meg kell mondani. Marx Károly sohasem mondta azt, hogy tagadjuk le a valóságot és ugy elemezzük. Azt mondta, hogy ismerjük fel a valóságot, kutassuk annak törvényszerűségeit, azután vitatkozzunk vele és adott esetben a vitákon keresztül harcban semmisítsük meg. Azért sem mehet tovább a visszahuzás és az elrárkózás, mert hiszen egyre tágul körülöttünk a horizont, olyan idegenforgalmunk van, hogy nyáron most már mi magunk próbáljunk valahol szobát szerezni, a legnagyobb nehézségekbe ütközünk. Uj fogalmakkal kell megismerkednünk és adott esetben bizony ugy kell megmérkőznünk elvekkel, eszmékkel, hogy a vitából mi kerüljünk ki - nem mondom hogy győztesen - de legalább v erőnk tudatában. Gyakran hangzik el, amikor valami megrázkódtatás történik -pl., mikor leváltottál-: Hruscsov elvtársat - hogy vajon most mi lesz. Nagyon várjuk ilyenkor azokat a megnyilatkozásokat - amelyek meg is történtek - hogy tovább megy az a politika, amelyet jónak találtunk és jónak tartunk. Van egy olyan szólásmondás, hogy "változatlan a politikánk". Most a Vidám Színpadon olyan cimet adtak uj műsoruknak - még nem mutatták be- hogy "Nyugalom, a helyzet változatlan." Én nem ezért vagyok nyugodt, hanem mert azt az erőfeszitést tapasztalom, amely a helyzet változtatására törekszik, jó értelemben. n