MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/77

- 122 magyar hivatásos színjátszás. Nem hosszú idő ez, amikor az európai színjátszás több mint kétezer esztendős. Miért fontos hát tudnunk, hogy mi a 175. évnél tartunk ? Azért, acsncft amit akkor látunk, ha végigkísérjük a színházművészet és általában a művészetek fejlődését 1791-től napjainkig. Akkor ugyanis azt tapasztaljuk, hogy a magyar szó, a magyar gondolat védelmében nagyon nehéz reformkorban tette meg első lépéseit a magyar .színházművészet, utána következett az 1848-as szabadságharc, majd a Bach-korszak és a többi nem éppen kellemes időszaka a magyar történelemnek, azután az I. világháború, a Üanácsköáársaság, annak a bukása, utána a Horthy-rendszer minden szörnyűségével, majd elérkezett 1945 és utána eljutottunk napjainkig. Ez a húsz esztendő is ismeretes előttünk. Gondoljuk csak el, milyen körülmények között fejlődött a színházművészet. Ha ezt figyelembevesszük, azt tapasztalhatjuk, hogy igenis komoly eredményeket értünk el, színházművészetünk is megértette az idők szavát• A magyar történelemben még nem volt példa arra, amilyen okosan, felvilágosultán támogatják a művészetet az elmúlt tiz esztendőben. Ez azért hangsúlyozom, mert sokszor kerül szóba az elenzékiség kérdése és nem egyszer mondják ezt a vádat az értelmiségre és azon belül színházművészeinkre is. Ez természetesen nem olyasféle ellenzékiség, ##fhogy vannak ilyen, meg olyan emberek. Én most az általános hangulatról beszélek. Alkalmam volt egy külföldi delegációval kapcsolatban a következőket tapasztalni. Egy nagyon jól ismert kimagasló művészünktől megkérdezte valaki külföldön, hogyan érzi magát Magyarországon. Mire az félrehívta az illetőt és azt mondta: "Kérem, nagyon jól megvragyok. Ezek az emberek, akik most hatalmon vannak, nagyon becsületesek, nagyon rendeáek, de azért mondom ezt csak négyszemközt, mert itt vannak a %P