MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/47

- 73 j A munkások között gyakori és állandóan vis: a átérő téma, hogy féltik a pártot, a párt vezető erejét, a munkásosztály hegemóniáját a társadalomban. Nagyon gyakori, hogy a munkások nem ismerik el a soraikból kikerült kádereket munkásoknak, hanem ugy érzik, hogy azok már nem közülük valók. Miért van ez igy ? Azért talán, mert a munkás szűk látókörű, demagóg, vagy nem lát tovább az orránál ? Nem J Nem azért van, hanem az a baj, hogy a munkáskádereknek - sajnos elég nagy része elkényelmesedik, sokkal többet kezd foglalkozni saját problémáival, mint a közösségével. Pedig a munkás ugy gondolta, hogy akiket közülük kiemelnek, azoknak még hasznosabbaknak, még harcosabbaknak kell lenniük, még többet kell a mozgalommal foglalkozniuk, mint régebben. Egy kicsit tőlük várja a munkás, hogy választ kapjon azokra a problémákra, amelyeket még nem ért meg. Nagyon sok sérelem éri a munkást a tanácsi szerveknél, a különböző hivatalokban, ahol egyesek lélektelenül, bürokratikusán kezelik az ügyeit. És itt is nagyon sokszor azokkal az ügykezelőkkel találkozik, akik a soraiból kerültek ki. De a gyárban, ahol élete nagy részét tölti, szintén nap mint nap találkozik ezekkel a jelenségekkel. Nem nagy dolgok ezek. Apró ügyek, de ők ezekben az apró ügyekben élnek és ezekből az apró ügyekből Ítélnek és nagyon sokszor általánositanak. Higgyjék el elvtársak, hogy a munkások hangulatát nem annyira a nagy nemzetközi problémák, a nagy, országos ügyek befolyásolják - mert ezeket nagyjából megértik, ezeket mi is szivesebben magyarázzuk jól, vagy kevésbé jól jfi de az apró, mindennapi ügyeket, bosszúságokat elengedjük a fülünk mellett, nem adunk rájuk választ, vagy rossz választ adunk, nem orvosoljuk őket, vagy nagyon későn orvosoljuk. \^