MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/315

A budapesti pártszervezetek a VIII. Kongresszus által meghatározott gazdaságpolitika alapján végezték munkájukat. A fővárosi ipar intenzív irányban fejlődött. A II. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően jelentős előrehaladás történt az üzemek rekonstrukciójában, korszerűsítésében, az egyes üzemek belső aránytalanságainak felszámolásában. Ennek eredményeként emelkedett az ipar műszaki színvonala, ami elősegítette a termelékenység növekedését és a munkaerő problémák fokozatos megoldását. A Központi Bizottság 1964. december 10-i határozata óta a pártszervezetek és gazdasági vezetők munkájának középpontjába a műszaki színvonal emelése, a gazdaságosság, a termelékenység, az ésszerűbb munkaerőgazdálkodás, a takarékosság és az export fokozása került. 1. A termelés alakulása a) A főváros szocialista iparának termelése 1960—65. között évente átlagosan 6,4%-feoí emelkedett és 1965-ben 36%-feaI múlta felül az 1960 évi színvonalat. Ezen belül a szövetkezeti ipar 45%-kal, a tanácsi ipar 10%-kal növelte termelését. A VIII. Kongresszus által kiemelt iparágak termelése az átlagost jóval meghaladó mértékben fejlődött Budapesten. Például a műszeripar 76%-kal, a vegyi és gumiipar 106%-kal növelte termelését. A termelési feladatok megoldását elősegítette a budapesti székhelyű szállítóvállalatok eredményes munkája. A szállított áruk mennyisége vasúton 10%-kal, közúton 39%4cal emelkedett. Az ipar termelése egyre jobban megfelel a népgazdasági igényeknek, a lakosság szükségleteinek. A híradás és a vacuumtechnikai üzemek termékeik felét exportálták. A csepeli kohászat növekvő mennyiségben állít elő új szerkezeti anyagokat, finomkohászati termékekel. A műanyag termékek előállítása is meggyorsult. A gyógyszeripar több új nagyhatású gyógyszert hozott forgalomba. Megfelelő mennyiségben gyártanak szintetikus tisztítószereket, s növekedett a nemes kikészítésű gyűrhetetlen textiliák termelése. Nőtt a műszálas szövetek és a belőlük konfekcionált termékek aránya is. Néhány olyan termék, mely a megelőző pártértekezlet időszakában hiánycikk volt — például a nagyképernyős tv. készülék, a háztartási centrifuga, a bútor — ma már állandóan kapható. A budapesti építőipar, — bár állandó létszámhiánnyal, gyakori anyag- és szerelvény hiánnyal küzdött — 1965-ben 29%-kal termelt többet mint 1960-ban. Az építőiparban a munkaszervezés, a gépesítés, és a munkahelyek téliesítése javult. A kapacitás túlterhelése, — amely az ötéves terv első éveiben általános jelenség volt — lényegében megszűnt. Az építés ideje általában csökkent, de az építmények minőségével, a határidők betartásával még mindig sok baj van. Az építőipar a felépített lakások 40%-át rendszeresen a IV. negyedévben adta át. b) A budapesti ipar az elmúlt öt évben a termelést jóval meghaladó mértékben, 70%-/caZ növelte 6 exportját. A második ötéves terv utolsó évében az ország ipari exportjának csaknem kétharmadát a budapesti üzemekben termelték. Javult az export termékek minősége. Mind több új, korszerű terméket exportálunk. c) Néhány negatív jelenség továbbra is sok gondot okoz. Minden évben volt néhány vállalat, amely nem teljesítette éves feladatát. A termelés ütemessége különösen 1965-től javult, de az elmúlt évek folyamán még az általában jól dolgozó vállalatoknál sem volt kielégítő. A termékek esetenként nem jutottak el időben a megrendelőkhöz s ez zavarokat okozott mind a termelésben, mind az export feladatok teljesítésében. Nem volt kielégítő a tervek specifikus teljesítése. A szervezés hiányosságai és a vállalati érdekek túlzott előtérbe helyezése miatt sokszor kis értékű cikkekből indokolatlan áruhiány keletkezett. Ez felesleges bosszúságot okozott a lakosságnak. A kooperációs kötelezettségek teljesítése az elmúlt években némileg javult. Sok üzem azonban még mindig nem fordít kellő figyelmet kötelezettségei megfelelő teljesítésére. Mulasztásaikat igyekeznek magyarázni, s a felelősséget másra hárítani. 2. Termelékenység és a termelés gazdaságossága A budapesti szocialista iparban az egy foglalkoztatottra jutó termelés öt év alatt 27%-kal nőtt. Jelentős eredmény, hogy a termelésnövekedés háromnegyed részben, az építőipar termelésemelkedése pedig teljes egészében a termelékenység növekedéséből adódott. E folyamat 1965-ben vált erőteljesebbé, amikor az ipar termelésemelkedése teljes egészében termelékenység emelkedésből származott. Ez a kedvező tendencia 1966-ban is folytatódott. Mindez elsősorban a Központi Bizottság 1964. decemberi határozata következetesebb végrehajtásának eredménye. A nagyobb mértékű növekedést akadályozták a folyamatos normakarbantartás elhanyagolása, a műszaki fejlesztés, a munka- és üzemszervezés hiányosságai, továbbá az, hogy a nem normában dolgozókkal szemben lazábbak a követelmények, s a teljesítmények ellenőrzése felületes. A foglalkoztatottak számának emelkedésével egyidőben egyes iparágakban és szakmában állandósult a munkaerőhiány. Az ipar és az építőipar néhány szakma kivételével csaknem kizárólag vidékről fedezi munkaerőigényét. Ugyanakkor a „divatos" szakmákban az elhelyezkedési nehézség fokozódik. A munkaerőhiány és a nem kielégítő munkaerőgazdálkodás miatt évről évre emelkedett és csak 1965-től mérséklődött a túlóra felhasználás. A fővárosi munkaerőhelyzet követeli, hogy a vállalatok fokozottabb figyelmet fordítsanak a meglevő üzemek korszerűsítésére, műszaki színvonaluk növelésére. A termelékenységet növelő, többlet munkaerőt általában nem igénylő beruházásokkal fokozzák termelésüket. 3/i í