MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/217

- 371 /Kádár János folyt./ Én tudom, most hogy köszöngek a mi embereinknek a műhelyben, a falusi utcán, és ez előtt 1$ évvel, - araikor különleges anyagból voltunk gyúrva, - altkor milyen viszonyok voltak. Mi ezt tartottuk be elvtársaink, ez a legfontosabb. Na most azért a nyugati sajtó csinálja az ilyen reklámot nekünk közösségben is és egyénileg is. Én persze megköszönöm az elvtársaknak azt az érzést, amit mutattak irányomban, azt a bizalmat, A Reuter elterjesztette 3 héttel ezelőtt, hogy lemondok, meg ilyesmiket. Azután gondolkodtam, miután elolvastam a Reuter-# jelentését, hogy tényleg érdemes volna lemondani, vagy hogy ez a dolog eddig nem jutott eszembe. /Derültség/ Gondolkoztam, és Önök is tudják, hogy milyen ez a mi állásunk és posztunk. Jó is, meg érdekes is, meg unatkozni sem lehet, de hogy az olyan nagyon irigylendő volna, nem mondhatjuk. Minden igazi kommunista, aktivista tudja, milyen a mi életünk, hogy élünk és dolgozunk. Ezen gondolkodni is érdemes. Másrészt az ember ugy is érzi, hogy mi egy ügynek katonái vagyunk, és általában a katonák nem igen hallottam, hogy le szoktak volna mondani a csatában, Magulc hallottak ilyet? Elhatároztam, hogy nem mondok le. /Nagy taps, derültség/ Mert ez olyan dolog, hogy én legalábbis ugy gondolom, nem igaz, amit nyugaton irnak. hogy mi rabszolgaságban, bilincsben vagyunk, a kommunizmus fogjfai, szövik jet fogaok vagyunk. Nem vagyunlc azok. De mégis valahogyan fogojfélék vagyunk, mégis én legalább is ugy gondolom, a kommunista eszméknek fogjH£"az ember. És a másik: azt hiszem Önök mindannyian ugy vannak vele ós néha meg is lehet ilyesmit mondani, amikor érzik a dolgozók bizalmát w