MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966
1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/215
- 365 Azt hiszem, akik most a Kongresszusra gondolnak, általában ugy gondolják, hogy megint csak dolgozni kelll Majd igyekszünk, hogy a felesleges munkát megpróbáljuk kiküszöbölni. A Szervezeti Szabályzatban az is benne van, hogy a pártba se csináljuk a dolgokat bonyolultan, ha.egyszerűen is lehet. Még a tagfelvételeknél is igy van. Kétszer is lehet rosszul csinálni és egyszer is lehet rendesen. Mu nka lesz, és a Központi Bizottság és az egész párt számit a budapesti elvtársakra és van is itt erő. Vannak régiek is,ujak is. Mi is részben régiek vagyunk, részben ujak. Tan itt köztünk egy kxg nagyon huncut elvtársnő, akik odajött hozzám és azt mondta: „Én vagyok itt a legfiatalabb küldött". Kérdeztem, hogy hány éves, de azt nem mondta meg. Szóval egyik szavával dicsekszik, a másik szavával nem mondja meg, hogy mivel dicsekszik. Be itt is tényleg igy van: harcolunk régiek és fiatalok. S ez igifcy jó és igy helyes. Merem állitani, hogy az itt felszólalt üzemi titkárok közül ötnek legalább ötször annyi esze van, mint volt x a Központi Bizottság első titkárának. Kétféle értelemben is: Rákosinak is és nekem is egy bizonyos időben. Igy fejlődünk mindnyájan. Dolgozunk és tapasztalatokra teszünk szert, és igy nő az erőnk. Azzal akartam befejezni, hogy valami személyes dolgot is mondok. , Azt mondták az elvtársak x - és ez tényleg igy volt - hogy 1956ban én ott voltam. Még az újság is irt valami ilyesmit tegnap, ahogy este néztem. Én ugy gondolom, elvtársak, mi eddig ezt nem csináltuk, hogy igy irunk X*Y-ról az újságban. Lehet, hogy a lo éves évforduló alkalmából egyszer ezt talán mondani kellett, vagy mi, én nem tudom, mert ennek az Írásába nem folytam be. De azt hiszem, tartsuk meg az eddigi rendet. Dolgozzunk rendesen a személyek dicsérfeetése, triumfálás és minden egyéb nélkül. Az jó a pártnak és az egyes embereknek is, mert ez olyan emberi dolog. Én feltétlenül kellemetlenül érzem magam, amikor szidnak, birálnak, vagy dicsérnek a mieink. Ha az ellenség szid, az más dolog, az jólesik. /Derültség./ De ha a mieink szidnak, akkor nem érzem jól magam, ha pedig dicsérnek, akkor valahogy még kellemetlenebb helyzetben^érzem magam. l^
