MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1966

1966-11-04 4. öe. - 1966_PE 4/196

- 333 tulajdonképpen változatlan.Mi bizunk abban, hog/ elmúlik az, ami ma van a kinai testvérpártban, mert ez nem időtálló, ez nem tudományos, ez nem marxista és nem kommunista; Bizunk abban, hogy helyes állásponton, a marxizmus-leninizmus alapján a kinai testvérpárttál és természetszerűleg a jó soraa érdemes, tehetséges és szorgalmas kinai néppel előbb-utóbb mi egy állásponton leszünk. De most/kell számolnunk, hogy ez egyhamar nem lesz, amire tegnap Németh elvtárs is utalt. A következő kérdés, amiről szeretnék szólni, részben ezzel összefüggésben: az internacionalizmus és a hazafiság. Ez most nagyon időszerű pártéletünkben és munkánkban* Először foglalkoznak egy régi kérdéssel. Valamikor, a munkásosztály százéves harcának kezdetén volt egy olyan tétel, - azt hirdették és mondták, annak idején a II. Internacionálé időszakában és később is, - hogy a proletárnak nincs hazája. Ez bizonyos értelemben hangoztatott állitás volt, s annak volt valami értelme is, ugy értve, hogy még a mi politikai irodalmunkban is - nem kommunista irók irták le először - de ugy fejezték ki régen, hogy voltak kiváltságos osztályok * földbirtokosok, nemesség, polgárság, -, s azok kizárták a tulajdonképpeni népet az alkotmány sáncaiból. És ez a mi esetünkben - kivéve azt a rövid epizódját az 1948-49es polgári forradalomnak, meg az 1919-es proletár forradalomnak egészen a felszabadul ásig igy volt. De azt mindenki tudta, még a polgári történészek is, ha szinvallásra kényszerültek, hogy azt a mostoha anyát, ani régen a dolgozó nép számára tulajdonképpen a haza volt, azt is a munkások, a parasztok, a dolgozók vére-verejtéke és munkája tartotta fenn és védelmezte minden ellenséggel szemében, l'ost nekünk uj hazánk van, most a haza az édesanya a dolgozók / *fr