MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-II/56

SG - 3 A bizonytalan alapokon való rendelés következtében előálló felesleges készletek értékesítése nincs népgazdasági szinten, -készletezők utján, - megszervezve. Különösen áll ez a gazdálkodás alá nem vont anyagokra és emiatt jelentős népgazdasági károk keletkezhetnek és keletkeznek is. Valószínűsíthető az, hogy sok import lenne megtakarítható az elfekvő készletek értékesítésének jobb megszervezése utján. Sok gondot okoz vállalatunknál az is, hogy a hazai gyártású alkatrészek minőségileg sokszor nem biztosítják a követelményeket és emiatt gazdaságtalan, - válogatásos,- módszerekre kényszerülnek a vállalatok a kapott alkatrészek felhasználásánál. 5./ A gazdaságos gyártás kialakítását vállalatunknál nagyon gátolja a kifejlesztett műszerekből jelentkező kis darabszámos igény. Műszereink nagy részénél az igények szövetkezeteknek való nagyságrendben jelentkeznek. Gyártásuk kisipari jelleget kívánna meg. b«/ -Ellentmondások a népgazdasági érdek és üzemi érdek között: 1./ Igen jelentős hibának tartom azt, hogy a vállalati tervekben gyakran kerülnek előírásra irreális tervfeladatok. A legnagyobb erőfeszítések mellett is teljesíthetetlen feladatok kedvét szegik a vállalat kollektívájának. Véleményem szerint a tervező szerveknek az uj és jelentős feladatok tervbeállitása előtt mindig be kellene vonni a vállalat vezetőségét a feltételek reális megvalósítási lehetőségeinek megbeszélésébe. Elsősorban olyan termelési feladatokra gondolok itt, melyeknél a fejlesztési tevékenység időben való végrehajtása, továbbá az anyagok időre való beszerzése nem biztositható az előirt feladat végrehajtásához. 2./ A profilok rendezetlensége és az ebből eredő gyakori profilváltozások a vállalatok számára nem teszik lehetővé a jól átgondolt, célirányos munka vitelét. A vállalatok munkájának megszervezése pedig megkívánja a perspektivikus feladatok ismeretét is, mert különben az azok végrehajtására való időbeni felkészülés nem biztositható. 5./ A műszaki fejlesztéssel kapcsolatban két vállalati érdek nem tud megfelelően érvényesülni a jelenlegi adottságok mellett. Az egyik az, hogy, - amint ezt vállalatunk helyzete is példázza, a gyakori profilváltozás miatt a befektetett fejlesztési tevékenységek nem realizálódhatnak a vállalati érdekeknek megfelelően. A másik az, hogy az 1959. január 1-el életbelépett, uj műszaki fejlesztési konstrukció a vállalatok számára komoly fejlesztési lehetőséget biztosit pénzügyi szempontból. A fejlesztési tevékenységet azonban gátolja az, hogy a termelékenységi mutatók előirt fejlődését legtöbbször csak a fejlesztések rovására tudják a vállalatok biztosítani. Feltétlenül szükséges lenne a tervekben és tényszámokban a fejlesztési létszámok különválasztása és a termelékenységi mutatóknak a fejlesztési létszám nélkül való vizsgálata. Ez a megoldás egyben lehetővé tenné a fejlesztési kapacitások elkülönített tervezését és népgazdasági szinten való mérését is.