MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-II/13

mm ~) m* Emellett a nyereségrészesedés alapját képező alaprentabilitás növekvő mértéke az uj termékek árának alaptalan emelését eredményezi, mely a nemzeti jövedelmet és a vállalati eredményt indokolatlanul emeli, és igy nem szolgálja az életszínvonal és reáljövedelmek emelkedését. Helyes lenne a nyereségrészesedés rendszerének fenntartása mellett olyan módosítást tenni, hogy a többleteredmény az alaprentabilitásban évről-évre ne halmaozódjék és ne vezessen az árak emelkedéséhez. A profilirozás gyakran ellentmondást tartalmaz a népgazdasági érdek és a vállalati érdek közöst. Pl. vállalatunk 1959 évben felkészült a Gammával kooperációban a nyersolaj szivattyú egyes alkatrészeinek gyártására, évi kb. 3o-35 millió forint értékben. A gazdaságos termelés érdekében zárt ciklusban szerveztük meg a gyártást. 1962 év elején a Gamma.a kooperáció rendelését az Iparigazgatóság jóváhagyásával vállalatunktól visszavonta azzal, hogy azt saját maga fogja legyártani, ugyanakkor azonban tudomásunk volt arról, hqgy a tőlünk elvett kooperációt 1963 évben vissza kivanja adni, vagy^Vállalatnak átadni, miután eredeti műszerprofilját kell kitöltenie. Kénytelenek voltunk a gazdaságosan működő zárt ciklust feloszlatni ós az üzemet jelentős költséggel átszervezni, ugyanakkor a Gamma is a rövid ideig való gyártás miatt csak gazdaságtalanul gyárthat. Másik példa; 1954- évben zárt ciklusban kb. lo-15 millió forint értékben túlnyomórészt exportra furotokmány gyártására rendezkedtünk be. 1959 évben a külkereskedelem közölte, hogy igény nincs éa előreláthatólag nem is lesz. Ezért a ciklust feloszlattuk, az üzemet átszerveztük. Egy év múlva ismételten furotokmány igénynyel lépett fel a külkereskedelem, igy annak gyártására ismét rá kellett- állni. A leállás, átszervezés és visszaállás sokszázezer forint népgazdasági kárt jelent. Ellentmondás van a népgazdasági érdek és az üzemi érdek között egyes tervmutatók mechanikus értékelése miatt, igy elsősorban a termelékenység értékelésénél. A termelékenység jelenlegi legfőbb mutatója az 1 fő 1 napra eső termelési érték. Népgazdasági érdek az, hogy a munkaigényes termékeket gyártsuk. Ez esetben pedig a termelékenységi mutató romlik. A vállalati érdek a termelékenységi mutató javítása, melyet a kooperáció szélesítésével, anyagigényes gyártmányok gyártásának előtérbe helyezésével, árak Lazításával stb. lehet elérni. A gyártmányösszetétel változását igen sok esetben nem veszik figyelembe. Vállalatunknál az 1 fő 1 napra eső teljes termelési érték 1959 évben 5o8.^ Ft. volt, 1961 évben 5o6.5 ft. 'tehát nem változott. Ugyanakkor azonban termelésünk 7o?5 %-é.t kitevő motorkerékpár gyártási ideje változatlan kooperáció mellett 69.5 óráról 57.2 órára, tehát 17.6 %-al csökkent. Ugyanigy a tápszivattyú gyártási ideje 5.3 óráról 3.1 órára csökkent, A termelékenység alakulását a gyártási idő, nem pedig a termék értéke fejezi ki, ezért helyes lenne a termelékenységi mutatónak gyártási idővel vagy legalább anyagmentes értékkel való kifejezése. A prémiumrendszer mai formájában nem éri el az anyagi -ösztönzés célját. A gyakorlatban általában a rendszeres prémium fizetéskiegészitésnek számit, célprémiumot pedig sok esetben azoknak kell juttatni, akik lemaradnak, tehát feladatukat nem teljesitik. Az, aki munkáját öntudatosan elvégzi és feladatát teljesiti, nem kap célprémiumot. Helyes lenne a rendszeres prémiumot alapbjresiteni, a célprémiummal az igazgató jutalmazási keretét emelni. ./. ,