MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962
1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/461
- a kozunk a párt politikájától eltérő nézetekkel. Továbbá a fentiekkel kapcsolatban két fontos tapasztalatot szerettem volna megemliteni a pártértekezleten, amelyet a titkársági határozat végrehajtása során szereztünk. a/ A korábban bemagolt szektás, dogmatikus nézetek, tételek rendkivül mélyen gyökereznek nem kevesek tudatában és idő - mégpedig nem is kevés idő - kell ahhoz, hogy az elvtársak megszabaduljanak ezektől a nézetektől. b/ Bizalom az emberekben, kitartó türelmes nevelőmunka, az egyénekkel való rendszeres beszélgetések és viták, az esetek döntő többségében eredményre vezetnek, vagyis az egyéni beszélgetést, az egyéni őszinte vitát nem pótolhatja semmilyen csoportos beszélgetés, vagy agitáció. Csak ezekkel a módszerekkel lehetett biztosítani azt, hogy pártszervezetünkben a pártbüntetést kapott elvtársak egy-kettő kivételével ma már aktiv pártmunkások és helyesen értelmezik pártunk politikáját. Az anyagi ösztönzéssel kapcsolatosan: A beszámolóban a szóbeliben és az Írásbeliben is szó volt az anyagi ösztönzés problémáiról. Egyetértünk azzal, hogy az anyagi ösztönző rendszerek tökéletesitése, jobbátétele terén igen komoly szerepe van a Pénzügyminisztériumnak és a pénzügyi szervezetnek. Feltétlenül helyeselhető az az igény, amely az anyagi ösztönzési rendszerek további tökéletesítésére irányulnak. A szocialista forradalom gyakorlata már bebizonyította, hogy milyen káros lehet a dolgozók anyagi érdekeltségének a figyelmen kivül hagyása a termelésben. Szerettem volna elmondani, hogy annak ellenére, hogy az ösztönző rendszerünk még valóban nem abszolút, azonban a pénzügyi dolgozók látják ezek továbbjavitásának szükségességét. Véleményünk azonban az - ami a beszámolóból egyébként nem egyértelműen tűnt ki -, hogy az anyagi ösztönző rendszert nem lehet leszűkíteni a nyereségrészesedési rendszerre, mert ide tartozik a jutalmazási és a premizálási rendszer, de még a bérrendszer is. Szerintem - tekintettel arra, hogy a premizálási és a jutalmazási rendszerünk teljesen megfelelő ösztönző, amennyiben azt megfelelő hatékonysággal használják fel - a hiányosságokat inkább csak a nyereségrészesedési rendszerrel kapcsolatosan indokolt felvetni. /A jutalmazási és a premizálási rendszerrel kapcsolatosan még megjegyzem, hogy a félhasználás hatékonysága természetesen nem a felhasznált összeg nagyságával arányos/. Véleményünk szerint a nyereségrészesedési rendszer is általában eredményes eszköze a gazdaságpolitikai feladatok megvalósításának. Egyetértünk azzal - mint már mondottam -, hogy több hibája van ennek a rendszernek és további javításra szorul. Egyetértünk azzal is, hogy itt a Pénzügyminisztériumnak van elsősorban feladata a nyereségrészesedési rendszer eddiginél jobb elveinek, ugy a termelés, mint az exportra termelés vonatkozásában való kidolgozás terén. A beszámolóból ugy tűnik, hogy az a nyereségrészesedési rendszert mint egy utólagos jutalmazásként tekintik. Ezzel nem lehet egyetérteni. Nem lehet egyetérteni azért, mert a nyereségrészesedésnek 1*6 A
