MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/407

v/Ajti-* QJU^ÍVJC A BUDAPESTI PÁRTBIZOTTSÁG KÜLDÖTTVÁLASZTÓ PÁRTÉRTEKEZLETÉHEZ. HOZZÁSZÓLÁS: A kongresszusi tézisek a külkereskedelem feladatát röviden de konkrétan határozzák meg. E feladatok megoldása a gyakorlati külkereskedelmi munka során igen sok akadályba ütközik. Egyik legfőbb akadálya a külkereskedelem és az ipar együttműködése terén az ipar vezetőinél a népgazdasági szemlélet hiánya, amely gyakran nemcsak vállalatvezetői szinten, de még iparigazgatósági szinten is megmutatkozik. Érthetőbb, bár nem megengedhető ez, kogy egyes termelő üzemek szintjpn, ahol az . egyes termékek korszerűsítése az export érdekében ütközik a vállalat helyi-érdekeivel. Pl. nyilvánvaló, hogy az átállás, vagy kísérletezés,tsxiaétorsk a dolgozók nagyobb erőfeszítését .igényli és átmeneti időre a vállalat munkáját értékelő mutatók romlásával jár. E problémának szbjektiv oldala a helyi vezetők szüklátókörüsége, de feltétlenül megoldandó az objektív probléma - a vállalat munkájának értékelésénélolyan mutatói: alkalmazása mely figyelembe veszi a termelés korszerűsítése érdekében kifejtett munkát. Ma még gyakran talákozunk azzal az ellentmondással^ hogy a konzervativ, óvatos vállalati vezetők - miután az előírásoknak eleget tesznek, az előirt termelékenység és egyéb mutatóknál megfelelő eredményt érnek el - munkája kedvezőbben van a felettes szervek által elbírálva, mint azok&é akik bizonyos áfcmeneti kockázatot vállalnak az export érdekeknek megfelelő korszerű termelés érdekében. E mutatók felülvizsgálatakor - igen alapos és jól megfontolt módszerrel - figyelembe kell venni az export növelése irányába • ható ösztönzést. E kérdésnél azonban az ösztönző erőknek olyan íranyoa keli natni, hogy ne csak az export növelését általában, hanem a gazdaságossági szempontokat is, valamint a kemény devizájú országok felé exportálható cikkek termelésének növelését tartsák szemelőtt. Ma ugyanis igen gyakori az az ellentmondás, hogy ha csak a számszerű adatokat vesszük figyelembe, az ipar export-felajánlása nagyobb a külkereskedelmi vállalatok igényénél, ugyanakkor a külkereskedelem nem képes az ipartól beszerezni azokat a cikkeket, amelyeknek exportja kivánatos lenne. A külkereskedelmi munkával kapcsolatban még egy problémát felvetnék, ez pedig a jelenlegi tervezés nehézségeinek kérdése. A vállalatok az éves tervezés során bizonyos tartalékokat tartanak és pedig elsősorban azért, mert minden évben a tervek iparral egyeztetett kialakitása után még ujabb feladatokat kapnak, specifikálatlan keret formájában. Ez utóbbi rendkivül nagy nehézségeket okoz, miután a megfelelő árualap nincsen rá biztosítva és a jelenlegi szűk anyaggazdákodáa sokszor megoldhatatlan problémák elé állitja a külkereskedelmi vállalatokat. Miután a terv törvény, a külkereskedelmi vállalatok teljesíteni akar- ' ják a tervet, nem lehetnek olyan tekintettel az export gazdaságosságára, mint lehetnének, ha a tervezésnél a export terv és az áru-beszerzési terv mindig megfelelően egyeztetve volna. A specifikálatlan keretet a minimumra kellene tehát csökkenteni. AOT-