MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/41

- 39 ­keaeriteni. Azt mondta, hogy lelkesedés nélkül, életcél nélkül nem lehet élni, ő ezt tanulta az iskolában - ahol valószinüleg nagyon jó pedagógusok tanították - és lényegében fiatal uj dolgozó létére kezd­te megváltoztatni az uj helyzetet. Azután már nem voltak olyan szavak, mint korábban, hogy nem fogom órabérban másnak a kölykét nevelni, és egyebek, amik még elhangzanak. A dolog lényege, amit az elvtársaknak szeretnék mondani az, hogy a ne­velésnek a pártszervezetek életében nagyon nagy jelentősége van, na­gyon fontos dolognak kell tartani, nem szabad hogy elmaradjon ez a munka. Es ha erre tanitjuk pártalapszervezeteinket és önmagunkat is, és képesek vagyunk fejlődni, változtatni, értjük az emberek érzéseit, gondjait és problémáit, akkor olyan támogatást kapunk a dolgozóktól, amilyen támogatás a legnagyobb erő és a legnagyobb elismerés. Ha a pártalapszervezetet szeretik, a pártot szeretik, akkor nem kell még ahhoz szocialista módon gondolkozni, hogy különböző megnyilatkozások­ban támogassák. Sgy embernek elintéztük egy dolgát az egyik alapszer­vezetben. Ez az ember nem kommunista gondolkodású, sőt valószinüleg idealista felfogású ember. De már keveredik gondolatában az ő régi hi­te és a hála a párt iránt, amely ezt elintézte, amit ő ugy fejezett ki, hogy nagyon sokat fog imádkozni ezért az aranyos jó kis pártért, /de­rültség/ amely igy törődik az emberiek és a dolgozók ügyeivel. Amikor elintéztünk egy-egy ilyen dolgot, nemsokára tapasztalható is, hogy ér­deklődni kezd az az ember a társadalmi kérdések iránt, és érdeklődése abban nyilvánul meg, hogy már ő sem tud létezni ugy, hogy egy másik munkatársának gondja, vagy problémája van, hanem maga is részt vállal abban. így kapcsolódik be először a szocialista munkabrigádok munkájá­ba, és később vezetésébe. Ha feltenném a kérdést, hogy jól dolgozunk-e vagy nem, egyből azt a választ adhatnám, hogy nem. Nagyon sokat botladozunk, nagyon sok gon­dunk van, nagyon sok hibát követünk el. De azt hiszem, ha a szándékot nézzük és azt, hogy a mi pártszervezetünk tagjai, az alapszervezetek vezetőségei és tagjai egységesen, egy célért dolgoznak és tisztán lát­ják, hogy a szocializmust nemcsak országos méretekben, hanem konzerv­gyári méretekben is meg kell valósítani. Azt hiszem, hogy az irányt és a célt tekintve keressük és kezdjük megtalálni a helyes utat. Köszönöm az elvtársak türelmét. /Taps./

Next

/
Thumbnails
Contents