MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/346

Hozzászólásomban a határozati javaslat 2 pontjához kívánok néhány megjegyzést fűzni: 1. "Ki kell alakítani a korszerű oktatási és nevelési módszereket. Különösen^fontos a világnézeti nevelés^egységes pedagógiai értelmezése. A pedagógusok továbbképzését magasabb szinvonalon, a szocialista pedagógia, a szaktárgyak és a marxizmus kapcsolatának tanulmányozása alapján kell megoldani". A határozati javaslatnak ez a pontja az^elkövetkezendő feladatok egyik leglényegesebb tennivalóit határozza meg. Végrehajtása azonban nagyon sok és fáradtságos munkát igenyel. Hiszen, ha elfogadjuk is azt, hogy az elmúlt évek során a pedagógusok politikai, pedagógiai és szakmai műveltségének fokozásában lényegesen előbbre jutottunk, akkor is meg kell állapitanunk, hogy ezen a területen még a továbbiakban is nagyon sok a tennivaló. A számszerű eredményeknek nem szabad megtéveszteni bennünket, mert véleményem szerint ezek a számszerű eredmények jobbak, mint amilyen a valóság. Ha tudomásul vesszük is azt, hogy a pedagógusok továbbképzésének uj szervezeti keretei már adottak, akkor is világosan kell látnunk, hogy ezeknek a szervezeti kereteknek tartalommal való megtöltése még előttünk álló feladat. A teljességre való legkisebb törekvés nélkül a tennivalók közül az alábbiakra szeretném felhívni a figyelmet: a/ Sok és jó politikai munkát kell végezni annak érdekében, hogy^az önkéntesség és az^egyéni tanulási forma - egyébként nagyon helyes elvének érvényesítése mellett - a tantestületek valóban szivügyüknek tekintsék továbbképzésüket. Xigj hiszem, hogy a jelenlegi helyzetet túlértékelnénk, ha erre nem gondolnánk. Meg kell értetnünk,^ hogy a továbbképzés decentralizálása nem a továbbképzés jelentőségének csökkentését, hanem éppen ellenkezőleg, annak növekedését követeli meg. Ugy gondolom, hogy a továbbképzés jelentőségének megértetését illetően, pedagógus pártszervezeteinknek az elkövetkezendő időben még bőségesen akad tennivalója. b/ Nagyon helyes az, hogy alkotó munkára, kísérletezésre buzditjuk pedagógusainkat, hiszen az uj tantervek gyakorlati megvalósítása uj oktatási és nevelési eljárásokat is követel. A pedagógiai konzervativizmus elleni harc nélkül nem lehet előre jutni az oktatónevelő munka színvonalának emelését illetően. Yiszont azt is látni kell, hogy ez a harc eredményes csak akkor lehet, ha a szocialista pedagógia és a marxista lélektan talaján folyik. Ennek kihangsúlyozása azért szükséges, mert kerületi tapasztalataink azt mutatják, hogy az elmúlt években pedagógusaink kimondottan pedagógiai és lélektani továbbképzésére nem fordítottunk kellő gondot. Meglehetősen alacsony szintű a pedagógusok didaktikai és neveléselméleti felkészültsége, általános-gyermek és neveléslélektani tudása. Nem ismerik eléggé az IWG