MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/35

- 33 Tudom azt, hogy a Budapesti Konzervgyár nem is Kőbányának és főleg nem Budapestnek a legfontosabb üzeme, de nem is a legjobban dolgozó üzeme. Ma még a konzerviparban az a helyzet, hogy a mi üzemünk több mint 2o%át adja az ország konzervipari termelésének, de a vidéki konzervgyárak fejlődése különösen a második ötéves terv során olyan hatalmas mértékű lesz, hogy a mi üzemünk ezzel a fejlődéssel éppen adottságánál, körülményeinél fogva nem tud lépést tartani. A Budapesti Konzervgyár termelését tekintve - évente 57o milliót hoz a népgazdaságnak. A termelés fejlődéséről csak egy számot had mondjak el az elvtársaknak: A vizsgált 3 esztendő alatt 71%-kal növekedett. Gyártmányaink közül az' elvtársak nyilván ismerik a húsféleségeket, a májkonzervet, a hideg húsokat, növényi eredetű cikkeinket, a lecsót, a paradicsomféleségeket, a szörpöket, közismert üditő italunkat, az Almuskát. /Derültség./ Éves átlagban létszámunkat tekintve 22oo fővel dolgozunk, de a konzervipar jellegzetességéből adódóan nagyon komoly gondot és problémát okoz nekünk, hogy a szezonfelfutás idején 600-800 fős létszámnövekedéssel kell megküzdenünk. Ez nem azt jelenti, hogy 600 dolgozó jön be az üzembe, hanem azt, hogy háromszor-négyszer 600 fő jön be, mert sokszor csak 3-4 hónapot töltenek el nálunk ezek a konzervgyárba beérkező dolgozók és amikor má3 iparágakban könnyebb, jobb és kellemesebb munkalehetőséget találnak, odébb állnak és otthagyják a konzervipart. Ezek nagyon komoly gondot okoznak neünk. A 22oo fős átlagszámot vizsgálva, ennek 53 %-a vidékről bejáró dolgozó, akik naponta 2-3 órát töltenek vonaton, oda és vissza. Sokszor éjjel 2 órakor érnek haza és nemsokára vissza kell fordúlniok az üzembe. Vannak olyan vidékről bejáró dolgozóink, akik évtizedek óta naponta elvégzik ezt a nagyon fárasztó, nagyon nehéz feladatot. Azt is szeretném megemlíteni, éppen mert az Írásos anyagban olvastam, hogy általában a budapesti pártszervezetek nevelési gondjaihoz tartozik a vidékről bejáró dolgozók problémája, hogy pld. csak a mi üzemünkben I06 községből, illetve városból járnak be, nem kevesen 7o-8o kilométerről. Elképzelhetetlen dolog, hogy azok a dolgozók társadalmi életet éljenek, türelmesen részt vegyenek hosszú értekezleteken, ne hagyják ott azokat az értekezleteket. Ez nagyon sok gondot és nehézséget okoz ezeknek a dolgozóknak. _ J