MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962
1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/139
- 136A párt vezető szerepét - mivel hatéves következetes politikáról beszélünk - hasonlitsuk össze a hat évvel ezelőtti helyzettel. Szemben a hat évvel ezelőtti helyzettel, ma vitathatatlan, általánosan elismert, hogy a kommunisták társadalmi megbecsülése ma nagyobb értékű, őszintébb és mélyebb a korábbinál. Mondjuk, a harc lényeges kérdéseit tekintve az elmúlt hat évben a termelőeszközöknek nem a tőkés magántulajdona, hanem szocialista tulajdona, köztulajdona erősödött meg, mégpedig olyan mértékben és olyan körülmények között, hogy azt mondjuk: óriási változás állt be, mert leraktuk a szocialista társadalom alapjait. Ehhez jön azután az alkotás felszabadult légköre, amelyet most az országban senki sem vonhat kétségbe. Bárki jön ide nyugatról, ez lepi meg a legjobban. Hozzá kell ehhez fűznöm, hogy kialakult az évről-évre mindjobban erősödő,gyarapodó, szilárduló népi nemzeti egység, a szocializmus épitésének és a béke védelmének platformja. Üzt eredményezte ez a politika és ebből kell kiindulni a kérdés helyes marxista megitélésében. A kongresszust megelőző tanácskozásokon még sok más fontos kérdésről volt szó. Néha van olyan kritika, észrevétel, hogy talán hibásan, a pártélet kongresszusi aktusai, a pártértekezletek, az üzemi taggyűlések néha szinte termelési értekezletekké alakultak át. Természetesen ez politikai hiba, ha nem esik szó ilyen aktuson a lényeges politikai kérdésekről. De másrészről nem véletlen és nem olyan rossz, ha a munkásemberek, meg általában az alkotás emberei a rendes, tisztességes műszakiak nem tul sokat merengenek azon, hogy vájjon most a pártonkivüliek közfunkcióba helyezése marxista tétel vagy liberális tétel-e, vagy nem tudom micsoda,hanem azt mondják, hogy "általában a helyzet az országban normális, dolgozni lehet, s ha már épitjük a szocializmust, akkor arról beszéljünk, hol és hogyan kell épitenünk!" Sz nem olyan nagy hiba. Az este hallgattuk a hajógyári párttitkár beszédét. Nem ismerem az ő szűkebb szakmáját. Nekem a hajókovácsok jutottak eszembe. Bevetett egy-egy kérdést, és a nagykalapáccsal leszögezte az álláspontot, mintha szegecselt volna, azután elővett egy másikat és arról beszélt, amiről beszélni kell: hogy némely területen milyen ostobán i3 vezetjük a munkát. Némely területen, - mert általában a munka szerencsére helyes irányban megy. Ne legyen olyan nagy baj, hogy ott olyan sokszor és sokat beszéltek termelési kérdésekről mert