MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1962

1962-10-31 3. öe. - 1962_PE 3-I/104

- 101 ­Pl vitánk volt, sok meg nem értéssel találkoztunk. Aláhúzom, hogy ezek elsősorban a párt és a munkásosztály féltéséből adódtak és a vitatkozó elvtársak nagy többsége nagyon tisztességes, becsü­letes, a műnkáshatalomért életüket is áldozni tudó emberek. Ez az egyik oldal. Pel szeretném hivni a figyelmet az érem másik oldalára. Találkozunk olyan jelenséggel, hogy nagyon sok értel­miségi dolgozó rosszul értelmezi a szövetségi politikát. Amikor felvetik az általuk elkövetett hibát, hiányosságot, ugy fordít­ják felénk a fegyvert, hogy: "elvtársak, értelmiség-ellenesek vagytok!" A közelmúltban részt vettünk igazgatónkkal együtt a szerkesztési osztály termelési tanácskozásán. Az igazgató elvtárs nagyon pártszerüen felvetette a szerkesztési osztály hibáit és hiányosságait és utána több mérnök ugy állt fel, hogy "micsoda dolog az, hogy az igazgató vádolja őket?" Hogyan kezeljük ezeket a kérdéseket? Legyen a hiba elkövetője akár mérnök, akár lakatos, vagy asztalos segéd, a hiba mindenképpen hiba, s akkor a szövet­ségi politikát értelmezzük helyesen mindkét oldalról: a munkásosz­tály oldaláról s az értelmiségi dolgozók oldaláról is. A Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának eredményeként ma már nem sze­mélyek, hanem a személyek által elkövetett hibák ellen harcolunk. Ezt még akkor is felvetjük,, ha ezt értelmiség-ellenes politikának tartják. A másik probléma, amely engem nagyon idegesit: Helyes és jó dolog a munkáshatalom egyik legnagyobb vivmánya a véleménynyilvánítás szabadsága, de mégis jó lenne megnézni, nem lépünl-e néha tul ­ahogy mondani szoktuk - a ló másik oldalára? A legfrisebb, leg­aktuálisabb dolgot szeretném felvetni. Nem tudom, a jelenlevők közül hányan látták szombaton a televízióban a % Fedezzük fel Pestet" cimü műsort. Nem tudok egyetérteni azzal, ahogyan az a szinész parodizálta a gazdasági vezetést. A szatirának, mint a hibák ellene fegyvernek joga van eltúlozni a problémákat, de a­zért 17 éves eredményeinkre, vezetőinkre nem az a jellemző, amit a műsor parodizált. Ez vonatkozik az iróra is, aki ezt megirta, és arra is, aki eljátszotta. Jó lenne, ha Íróink és szinészeink példát vennének az Útközben cimü szovjet filmről, amely elmarasz­tal egy maradi gyárigazgatót, de nem olyan módon, ahogyan ez a szindarab, hanem segitő, nevelő módon. Ez év februárjában a Budapesti Pártbizottság határozata alapja "l M

Next

/
Thumbnails
Contents