MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/19

sok-sok tanácskozás, a Központi Bizottság határozataira való utalás hozta meg azt az eredményt, hogy ma a szakszervezetek, az üzemi bizottságok sokkal fejlettebbek, mint bármikor az elmúlt évek alatt, foglalkoznak a gazdaság, a munkások különböző kérdéseivel. Meg kivánom emliteni, Elvtársak, hogy nagyon komoly harcot kellett folytatni a gazdasági vezetők egy tekintélyes részével. Azért kivánom ezt felemliteni, mert ennek a nyomai ma is megvannak és ha előbbre akarunk jutni, le kell küzdenünk azokat a veszélyes nézeteket, amelyek ma is élnek az emberek között, s amelyek akadályozzák a vezetés helyes stilusának kialakitását. Az elmúlt két és félév alatt meg lehetett teremteni egy olyan állapotot - ma már megvan ez - hogy megszüntettük az üzemekben az úgynevezett pártmunkaspecialisták táborát. Valahogy ugy volt 1956 előtt, hogy az igazgató az a gazdaság kérdéseivel foglalkozott, mi azt mondtuk, hogy mi majd politizálunk, a szakszervezet pedig valhol a kettő között volt. Mégegyszer alá akarom húzni, hogy az eredmények nagyok, de néhány problémát is szeretnék felvetni. Nem akarok az eredményekkel ismételten foglalkozni. Véleményem szerint a gazdasági munkára irányitott kommunisták és pártonkivüliek egy tekintélyes része ma sem érti meg egészen világosan - vagy ha érti, vagy kezdi érteni, nem látja világosan - a politika és a gazdasági munka egységét. Itt nem kizárólag az igazgatókról van szó, nyugodtan lehet mondani, hogy a művezetők tekintélyes részéről is szó van. Igazgatók is természetesen, de lehet feljebb is menni: a trösztök egyes dolgozói és a minisztériumok egyes dolgozói. A legjobban igazolják ezt, hogy politikai indokot, politikai magyarázatot, amikor a termelési utasitások ki vannak adva, a vezetők egy tekintélyes része egyáltalán nem ad. Megnyilvánul még bizonyos spekulativ gondolkodás. Hadd utaljak arra,ami tavasszal a III.kerületben volt, hogy amikor az uj termelői árakat bevezették, kivétel nélkül mindenhol megindult a tartalékolás. Nem akadt egyctlen-egy üzem, ahol önként megmondták volna, hogy kérem, nem jók a számaink, nem jók az adataink. Ellenkezőleg az üzemek kivétel nélkül mindenhol "spejzoltak", ahogy mondták, a későbbi szűkös napokra. Hogy ez igy van bizonyitja az is, hogy csak miniszteri utasitásra voltak hajlandók ismételten felülvizsgálni számaikat, aztán ki is derült, hogy vannak tartalékok.Véleményem szerint ma is vannak még tartalékok. Ez a gondolkodás nem jó, nem helyes. Bent van még az üzemekben, bent van még az emberekben is, meg kell ezt szüntetni. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR