MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/144

• - 133 jóval előbb* Fennmaradt az a kérdés, hogyan lehet megoldani a termelés demokratikus intézését. Ez vezetett bennünket, hogy azt mondjuk: Hátha a munkéfcánács ezt a kérdést megoldja, akkor csinálják meg. Viszont a munkástanács az ellenforradalom szervévé vált. Ennek a szervnek meg kellett szűnnie, de nem szűnt meg a programm. Akkor hosszú vizsgálódás után elővettük a kérdést és hosszú vita után - az elvtársak is hozzájárultak - született meg a termelési tanács intézménye. Kell-e, vagy nem kell, ez a kérdés. De nem jó az, elvtársak, hogy maguk nem is élnek egy fegyverrel és már rögtön el akarják dobni* Elsősorban is az állami élet demokratikussága nagyon eleien és szines. Van pl. egy parlamentünk és ebben a parlamentben most hatnak a bizottságok. Van egy tucat bizottságunk: jogügyi bizottság, egészségügyi bizottság, fellebbezési bizottság, mentelmi bizottság, gazdasági bizottság. Mindenféle bizottság van. a 3oo egynéhány képviselőből 9o % bizottságban ül és dolgozik. A Parlament 3 szór, vagy négyszer jön össze. Meghal a parlamenti élet? Nem!Gyerünk, eleven legyen a bizottságJ Nem vették észre, hogy törekvéseink vannak, hogy a parlamenti életet ne engedjük formálissá tenni, a parlamentet ne engedjük unalmas testületté tenni, hanem eleven fórummá? Menjünk vissza •hhez a gondolathoz. Az állami élet demokratizmusa ugy jut kifejezésre. Én még a pártról nem beszélek. Vegyük a szakszervezeti tet. A szakszervezetben - és ez nem elhanyagolható dolog, sőt itt van a központi kérdés - csaknem 2 millió szervezett dolgozó van. Hol kovácsolódik egységessé az osztály, a párt vezetésével? * Szakszervezetekben! Hol kap valaki öntudatot? És engedjék meg, hogy visszatérjek arra a gondolatra, amelyet itt nagyon érdekesen és izgalmasan érintett Gegesi Kiss elvtárs is, Kádár elvtárs is« Érzelmek? Az érzelem - ahogyan itt kifejtették - első lépés a tudat, az öntudat felé. Mi ezt valamikor ugy hivtuk, hogy osztályösztön. Nem félek a Szótól, és nem félek attól, hogy valaki meggyanusit engem, hogy glorifikálom az ösztönt. De az 1956-os nagy zür-zavarban a sok okos ember között már csak az ösztön tartotta az ember a helyes orientációban, /mozgás•/ Már az, hogy valakinek egészséges ösztöne van, az intelligenciának egyik feltétele. Az, hogy az öntudat elmélyedjen benne, azon múlik, hogyan töltöm ezt meg az uralkodó világnézettel. Nem elégszünk meg azzal, hogy valakiben megvannak az érzések és az ösztönök. Ezen tul a tudat felé is törekszünk és azt hiszem, az elv./• tt • OKSZÁGOS LEVÍLTAH