MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/140

- 129 van. A Ganz és a MÁVAG kommunistáinak, munkásainak, műszaki vezetőinek, igazgatóinak kezébe helyezte a párt a Dieselkérdést. Maguk hozhatnak nekünk milliárdokat, haszonban is és kárban is, de amit mi megmondtuk a VIII. kerületben a MÁVAG kommunistáinak, kedves Csergő elvtárs, mondja meg a minisztérium minden egyes kommunistájának, műszaki emberének. Mert akkor ez a kettő találkoznifog! Jogos a fellépés, ha általában a kérdés igy jelentkezik, de ne becsüljük le, egyszerűen azért, mert az eljövendő időben államrendszerünk lényegét, fejlődését és haladását a gazdasági termelő munkában elért eredmények fogják megszabni és meghatározni. így jutott közel hozzánk többszázezer és többmillió ember. Három évvel ezelőtt Csergő elvtárssal együtt meglehetősen kellemetlen helyzetben voltam. Csergő elvtársnak és az ott lévő elvtársaknak nem a dieselesités, hanem a proletárdiktatúra volt a gondja, ügy látszik, a dieselesités nehezebb kérdés, mint a munkáshatalom megvédése Magyarországon. Véleményem szerint nem! A proletárdiktatúra megvédése nehezebb, bonyolultabb kérdés. Az olyan kérdéseket, mint a dieselesités, jó akarattal, jó szándékkal, az erők kollektiv összefogásával meg lehet oldani. Ke haragudjon Csergő elvtárs, néha fegyelmezetlen vagyok és közbeszólok. De állitjuk, hogy amit a mi kutatóink, mérnökeink megtalálnak Moszkvában és más népi demokratikus országokban, ne vásárolják meg nyugaton. Illenék már ezt a kérdést is pontosan, világosan megérteni. Szivesebben beszélek most már 15 perce a Szovjetunió és a szocialista tábor elért eredményeiről, mint két percig a kapitalizmusról. Most a világban nem a kommunizmus eszméje a problematikus, hanem maga a kapitalizmus, nekünk ezt kell kisugároznunk. Az a kérdés, hogy megyek a csatába. Ha bemegyek a Budapesti Pártbizottságra, jó kedvvel, felemelt fejjel megyek, nem pedig rokkantán, pesszimistán. Engemúnagyon jól meg tud patkolni Sik elvtárs is, aki nemrég a Minisztertanácsban arról beszélt, hogy az Amerikában'végbement változás még egy viccel is lemérhető. Amerikában ki a pesszimista és ki az optimista. Az optimAfca oroszul, a passzimista kinaiul tanul, de ez a kettő együtt van. /derültség/ Ha pedig Amerikában igy vonják iieg a dolgok mércéjét, akkor minden kérdésünk megoldása csak rajtunk múlik. Egyébként Kádár elvtárs ezt a kérdést külön aláhúzta. Hadd tegyem még ehhez hozzá azt, még pedig nagyon komolyan a testület eXótt, m

ert ezt odakint százezre* várják ^^