MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1959

1959-10-31 2. öe. - 1959_PE 2/100

- 89 jesitóshez, illetve a túlteljesítésért járó dicsérethez. Előfordul olyan helyzet, hogy a pártcsoport, az alapszervezet, a kommunista gazdasági vezető jó, vagy rossz munkája benne van, hogy az 1959-hen elért gazdasági eredmények alá mentek egyes elvtársak a tervezésnél és meg kell mondani, nem egy területen indokolatlanul. Sok szó esett a munka termelékenységéről. Amellett, hogy elsősorban az üzemekben emelkedik a munka termelékenysége, ugy érezzük, igen komoly felelősség hárul a minisztérium kommunista dolgozóira, vezetőire e kérdés megoldásánál. Van probléma a mi területünkön is és azért is szeretném felvetni ezt a kérdést, mert bizonyitja, Mgy a pártszervezetnek nem kell különösképpen kutatnia az elméleti munka és a gyakorlati munka összekötésének lehetőségét, A gyakorlati megoldás elősegítése érdekében nálunk is jónéhány elvi kérdést kellett a közelmúltban tisztázni ahhoz, hogy jelentős előrehaladást érjünk el egyrészt a szemléletben, másrészt a konkrét intézkedéseknél, amellett, ohgy igen sok objektiv, tényleg meglévő probléma neheziti ezen a téren való előrehaladásunkat. Nagyon sok elvtárs foglalkozik igen helyesen, és ugy gondoljuk szükségesen azzal, hogyan mérjük a munka termelékenységét. A Tudományos Akadémián az elvtársak erről igen jó, tartalmas ankétot rendeztek, vitasorozatot, ahogy az elvtársak elmesélték. Az a gondolat merült fel bennünk, hogy ezen munka mellett, amig igen fontos és hasznos, legalább ilyen intenzitással kell nekünk és másoknak is foglalkozni azzal, hogy milyen lehetőségek és tartalékok vannak a munka termelékenysége emelésére. Van olyan probléma, hogy amikor azt mondjuk, hogy a munka jobb megszervezése és ezt néhány konkrétummal is igyekszünk alátámasztani, akkor egyes elvtársak elcsépelt, régi szólamnak tekintik és azt hiszem, ez nem elfogadható* A tartalékok feltárásával kapcsolatban szeretnék felvetni két gondolatot, amiről szintén beszélgettünk a minisztériumban dolgozó elvtársakkal és ugy gondoljuk, ezen a területen előrehaladást kellene elérnünk. Felmerül az üzemekkel valü kapcsolat kérdése, A kongresszusi munkaverseny beindulása után konkrét tapasztalatok bizonyították, hogy az üzemekben történő konkrét segitő munka, a fejlesztési segítés a minisztérium dolgozói részéről a minisztériumi dolgozók szemléletében jelentős nevelő hatást váltott ki. Másrészt jogosan vetik fel az elvtársak néhány pártszervezetben, hogy megfelelő tájékoztatást nem mindig kapnak tőlünk és igy lényegében komoly fegyvertársunkról mondunk le sok esetben, A másik dolog, amit ezzel kapcsolatban fel szeretnék vetni, a különORSZÁGOS LEVtiLTÁS lp< AOO J^