MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1957

1957-06-08 1. öe. - 1957_PE 1/55

- 55 - n U»sterházi Lajos: Kedves elvtársak! Sokat beszálünk az irodalommal kapcsolatban a múltról. Szeretném az elvtársakat -amennyire 10 perc alatt lehetééges- az irodalom mai helyzetéről tájékoztatni ée szeretnék néhány javaslatot tenni, ami esetleg a kibontakozát szolgája. Hacsak arról a 350 vagy maximum 500 emberről volna szó, akkor ez nem volna nagy kérdés, de azt hiszem, hogy bizonyos fokig az irók jelentik a közvéleményt. Jelentik küllnösen a pedagógusokra vonatkozólag, akikre nagy befolyással vannak, és jelentik közvetve az ifjúságra, - ez pedig nagyon húsunkba vágó kérdés. Azt hiszem jobban áll a helyzet ma az irodalomban, mint általában hiszik. Az az általános vélemény, hogy az irók nem dolgoznak. Ez igy nem igaz. Könyvek készülnek, szindarabok, filmet. Minden iró valamit ir. Hogy mégis ugy látszik, mintha nem dolgoznának, ennek más oka van. Nagyon sok iró, aki a múltban igen élénk politikai tevékenységet fejtett ki, nagyon ismertté tte a nevét az országban, elsősorban, mint publicista, vagy mint politikai versek, tárcák irója, ma ezt nem csinálja, hanem inkább elérkezettnek látja a mostani időt arra, hogy egy tetralógiába fogjon. Ez nem helyes. Ha ebből a szempontból nézzük, igaza van annak a látszatnak, hogy az irók nem vesznek részt olyan mértékben az agitóeiós munkában, a múlt hibáinak, saját hibáiknak, jói?, vátételében, ahogy kellene. Ha nem akarjuk áltatni magunkat, látnunk kell, hogy a lelkek nálunk még nagyon betegek. Ha beszél az ember fiatalokkal, egyetemi hallgatókkal, pedagógusokkal, - pillanatok alatt kibújik a zsákból a nacionalizmus, a sovinizmus és egyéb káros nézeteknek a szöge. De más betegségek is vannak. Vannak baloldali szektáns betegségek is, amelyeket meg kell érteni. Itt a szovjet hadsereg kartávolságában elkezdték gyilkolni aovemberben a kommunistáit kat. Érthető, hogy sok tisztességes elvtárs részéről ez visszahúzódáshoz vezetett, borzalmas tapasztalataik voltak novemberben. Ez is egy lelki betegség, amelynek sajgásai bennünk élnek, ós ezt meg kell gyógyítani. Az irók -mint mondani szokták- a lelkek orvosai is. Sok, orvos van, aki sarlatánnak bizonyult, aki a gyógyszert ugy adagolta, hogy abból méreg lett. Figyelmeztetni kell minden irót és el kell érni, hogy mind résztvegyeidc az emberi lelkek gyógyításában, épségének helyreállításában-, I oaazAöog tKv*tTA«