MSZMP Budapesti pártértekezletei (HU BFL - XXXV.1.a.2.) 1957

1957-06-08 1. öe. - 1957_PE 1/32

- 3.2 Itt van elvtársak a jelentősége annak, amikor azt mondjuk, hogy a proletárdiktatúrát uj módon kell demokratikusan és uj módon kell diktatórikus módon alkalmazni. Mit kívánunk mi az üzemi elvtársaktól? Mi javaslatot tettünk, hogy az üzemi elvtársak az általunk kiválasztott és a házban lakó kommunistákat - miután a mi erőnkből nem telik - adják át nekünk. Tőlünk kapják az irányitást, a politikai irányitást. Ez nem gyengiti az üzemi pártszervezetet, hanem inkább erősiti. Elvtársak az a körzet, amelyiknek az intézőbizottságában én benne vagyok, az ellenforradalomtól legjobban sújtott területen van, az Üllői uti laktanyával szemben a József krt. Baross u. egészen a Leonardo da Vinci utcáig. Több a romos ház, mint a nem romos, ügy szerveztük meg, hogy az Intézőbizottságban minden egyes tag üzemi dolgozó, és a körzethez tartozó elvtársak legnagyobb része is ma is üzemben dolgozik, s nagyon sok elvtárs először hozzánk lépett be, a mi hivó szavunkra jött a párt zászlaja alá, és csak azután amikor eljött az ideje annak, magunk küldtük hogy erősítsék az üzemi pártszervezetet. Ma is még 80 7^-ban kisebb üzemekhez vagy intézményekhez tartozó kommunistákból áll a körzet. Én azt javasolom, hogy a Nagybudapesti Intézőbizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel jobban és ezt hiányolom Marosán elvtárs harcias beszédéből. A körzeti szervezéssel nem foglalkozott ugy, mint ahogy ez az ügy megérdemelte volna. Nagyon fontos, hogy akár a területi szervezetek, akár az üzemi szervezetek csak olyan elvtársakat vegyenek fel, akiket a két alapszervezet egyformán helyesnek talál. Nagyon sokan munkahelyükön "álszakállt" hordanak, de a területen nem tudnak kétszínűén viselkedni, mert családi és egyéb körülményeik következtében kénytelenek a valóságot kijátszani, nem tudják magukat elleplezni. Mi minden egyes elvtársat ugy vettünk fel, hogy megvizsgáltuk az üzemben hogyan viselkedik és csak azután vettük fel. Engedjék meg, hogy még néhány szót szóljak az értelmiségről és az ifjúság neveléséről. Jómagam régi értelmiségi vagyok. Az értelmiségi kérdés nem is olyan kétségbeejtő. Előttem régi kommunista előtt. Tudom, hogy 1919-ben a haladó szellemű értelmiség mint egy csepp a ugy álltunk a tengernyi ellenséges értelmiséggel szemben. Tengernyi embernek nem véletlenül egy tengernagy lett a vezére /derültség/. Elvtársak! ma más a helyzet. A Rákosi rezsimnek nézetem szerint egyik legnagyobb eredménye az, hogy olyan I OASZAOO^ LEVÉLTÁR